Sziasztok!
Szóval én arra gondoltam, hogy mi lenne, ha jeleznétek nekem pár dologra vissza. Mondjuk. Milyen a blog kinézete? A történet? Ki a kedvenc karakteretek? Mit vártok a blogtól? És a 15. rész után legyen-e új arculat? Ha ez mind meg van....
Közölném veletek, hogy a következő rész December 8.-án lesz olvasható. Addig is ezzel kell beérnetek. De hoztam egy kis ízelítőt a következő részből is.... amit a lap alján olvashattok. Jó olvasást!
A két fiú abba hagyta a morgást és a szemmel való gyilkosságot. Ott álltam mellettük, Tom a balomon Tyler a jobbomon.
- Ostoba! - ennyi hagyta el a torkát Tylernek miközben rám nézett. Tom is elég gyűlölködve nézett, de az ő ajkát nem hagyta el hang. Az idegen tett egy lépést felénk majd tekintetét rám szegezte.
- Ki vagy te? Tán nem egy ember?- kérdezte, miközben hosszan a levegőbe szagolt.
- Katarina. a Gordon család Gorodonja. Ember. - zártam rövidre a bemutatkozást, az arcát nem láttam, bár kikíváncsiskodtam rá, de a kapucni eltakarta az orcája vonásait, csak a kék szem pár látszott ki az éjszakában.
- Bátor vagy és vakmerő, bár ostoba is, ha szabad megjegyeznem. - mondta.
- Lehet. - vontam vállat.
- Te Matthson, te pedig hülye vagy, ki állsz egy erős ellenféllel és igérettet tettél... nem az eszed a legfőbb tulajdonságod. - oktatta ki a focistát a maga mély bariton hangján. - Pettershon haveroddal együtt. Lázadóak ostobák. Szánalmas két eb.... vagy inkább bolha fészek. Farkasokhoz nem méltóak. Mi az ok, hogy egymás vérét ontsátok? - érdeklődött a kék szemű... szerintem csak a fekete.
- Az ok....? Hogy ő egy barom. - nem köntörfalazott Tom.
- Te pedig egy nyálgép... - szólalkozott össze vele ismét Tyler.
- Elég! - mordult fel a maga mély bár búgó hangján az ismeretlen. - Ti mágikus sarjak... nem, hogy megakadályoznátok a viadalt és a csatájukat inkább biztatjátok a két kutyát. - oktatta ki a szemlélődő tömeget.
- Még is ki vagy te? - kérdezte Tyler.
- Engem is érdekelne, de mind kettő. - kapcsolódott be Tom a beszélgetésbe, egyet értve a vetélytársával.
- Téged is érdekel?- szegezte hozzám kérdését a fekete.
- Annyira nem. - vontam vállat.
- Miért?
- Mert én csak megakadályozni jöttem a harcukat, és nem a te kiléted éltetett, bár nem ismerlek, de nem vesztek a tudatlanságommal.
- Értem. Megakadályoztad, jól tetted, a magad ostoba módján. Igazabb farkas voltál és vagy is a jelenlévőknél, sőt a többségnél, bár ha nem tudod ki vagyok, lehet, hogy egy fontos információt veszítesz.
- Csak lehet, de köszönöm. - válaszoltam.
- Ne tedd! Ti ketten, hagyjátok abba a viszálykodást. Ti pedig....- szólt a jelenlévő tömeghez- Lóduljatok és ne buzdítsátok őket.
- Ki... vagy...te? - tagolta szét kérdését az egyik vérszívó.
- Nem...lé...nye...ges...! - válaszolt ő is tagoltan. - Most viszlát! - köszönt el a kapucnis vérfarkas, majd farkas alakban eltűnt az éj sötétjében. Egy fekete farkas... mint a ruhája és ő maga.. korom fekete. Csupa rejtély és titok... Egy igazi homály.
Következő részből:
" - Sajnálom. - mondtam.
- Mit? Hogy egy szörny lettél? Azt sajnálhatod is. - állt meg a folyóson és kiabált velem.
- Ezt te nem értheted....
- De értem.
- Nem... Kérlek Tom! Kérlek! - szorult össze a szívem."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése