Nem emlékszem, hogy pontosan hányóra volt... az elveszett kutyámét mentem be az erdőbe, nem is mentem inkább rohantam vagy vágtáztam. Minél előbb megakartam találni, tudtam már, hogy ez egy veszélyes környék. Az erdő sötét volt, a fák árnyéka annál is sötétebb, az eső szemerkélt és a szél is felerősödött. Egész ijesztő volt... még nekem is, mint egy horror film... észveszejtő, veszélyes és nem mellékesen gyönyörű. Igen gyönyörű volt, bámulatos hatást ért el, a titok, a varázs hatását, ami megbabonázta az embert... és ezek szerint a kutyámat is. Ahogy rohantam egy nagy testű kutyába ütköztem..... aki egy farkas volt, egy szürke farkas, velem szemben... Nagy, erős és félelmetes. Ott álltam előtte és a szemébe néztem, megijedtem és nem tudtam, mit akarhat. Ő nem morgott, nem vicsorgott csak mélyen a szemembe nézett, nem féltem tőle, de még is tartottam attól az állattól. "Ne félj!"- hallottam egy hangot a fejemben, mintha ő szólt volna hozzám. Egy lépést közelített hozzám, most fedeztem fel, hogy a szeme nem barna, hanem vörös, de még sem ijedtem meg, a kíváncsiságom erősebb volt. Én is egy lépést tettem felé, majd pislogott és hirtelen rám vetette magát és a torkomba mélyesztette hatalmas szemfogát. Nem tudtam hangot kiadni, nem tudtam védekezni, ahogy a vérem és a fogazata találkozott megbénultam. Le vadászott, áldozattá lettem.
Minden el sötétült körülöttem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése