12. rész- Történések

November 2.
Ki volt az ismeretlen? Miért jött? Mit akart? De a legfontosabb kérdés miért akarta Tom és Tyler megölni egymást? Rengeteg kérdésem van, de nem fogom megtudni a választ talán soha sem. Ezekkel a kérdésekkel kellet ma felkelnem és rá jönni egy fontos felfedezésre... készülnöm kell, vagyis nem kell, mert most hétvége van és ez a jó irány a város, emberek nem csak mágikus izék..jó tudom, de tényleg hiányoznak ember társaim.
Egy őszies szerelést vettem fel, majd megreggeliztam, lefordítva ettem pár gyümölcsöt. Utána indulás.
Be terveztem egy vásárlást mára és a kedvenc lemez vagyis inkább már CD boltomba való betérést. A nevét soha sem tudtam megjegyezni és nem is akartam, mert nem a név hanem a termék a lényeg...
Szép időnek érkezik a nap, így úgy döntöttem hogy egy vékonyabb kabátot veszek fel.
- Segíthetek? - szólalt fel egy ember társam... a bolti eladó, ugyanis a sok jobbnál jobb CD hatása alá keveredtem és nem tudtam eldönteni melyiket vigyem el.
- Igen, köszönöm. Valami régit keresek.
- Elképzelés?- mosolygott rám. Elnézve egy idős lehetet velem és suli mellett csinálhatja. szem sötét kék, haja hosszú, arca kis fiússan férfias, ajka telt... helyes... na de vissza a CD-hez.
- Nem, az nincs. - mondtam.
- Ok. Miket hallgatsz? - kérdezte mosolyogva.
- Minden félét. De jobb szeretem a régiket, mert azok még eredetiek és nem gépi alá festés, ha érted mire gondolok. - válaszoltam.
- Aha, szóval bármit adok meghallgatod és véleményezed? - kérdezte rejtélyes mosolyal az arcán.
- Igen.
- Remek, akkor tessék. - nyomot a kezembe egy CD-t amin nem volt cím se semmi szöveg.
- Hát ez? - kérdeztem tőle.
- Ezt hallgasd meg és mondj véleményt majd róla.... mondjuk egy hét múlva? -nézet rám.
- Jó, ha ráérek majd jövök. Addig is köszönöm. - indultam kifelé.
- Nincs mit... vagyis a neved?
- Katarina. - ezzel le zártam a beszélgetésünket és kiléptem a kedvenc boltom ajtaján. A számomra teljesen ismerős bolt, ismeretlen eladójával, aki egy ismeretlen srác és annak ismeretlen lemezével lettem gazdagabb.

Miután haza értem  betettem a Cd-t, hogy meghallgassam. Nem ismerem, bár a dalamára valahonnan emlékszem, de maga a szöveg és a baszus gitár szólókat, nem ismerem fel egyik eddig hallgatot zenéből sem.Talán valami feldolgozás vagy hasonló. Nem tudom, visszont már az első szám megtetszet.  Zene hallgatás közben azon gondolkoztam, hogy rajzolnom kén valamit róla, evvel magyarázva, hogy mit gondolok a számokról. Vélemény kifejezés egy módja.. Megtettem, ez lett belőle....
A rajzolás végeztével lepentem egy forrócsokit készíteni magamnak. Csengettek, ennyit a nyugis napokról, de jó haggyuk itt a finom innivalómat és nézük meg ki az.
- Szia! - köszönt a látogató, a nem várt látogató.
- Szia! - visszonoztam a köszönését.
- Be mehetek? - kérdezte meg.
- Ha muszáj. - nyitottam ki az ajtót.
- Szeretnék bocsánatot kérni. - mondtam már a nappalinkban.
- Oké. De miért? Mert bunkó vagy? Vagy mert szóba álltam veled? - tettem fel a fontos kérdéseket.
- Mindkettő, bár az utobbiról nem én tehetek, ezt magaddal kell megbeszélned. - oktatott ki. Be kell ismernem igaza volt kivételesen.
- Jó. Miért jöttél? - tértem a lényegre.
- Nem ülhetnénk le? - tett egy enyhe célzást.
- De. - ültem a fotelba, ő a kanapéra ült velem szemben.
- Szóval arról lenne szó....