16. rész - Üzenet a dobozban

Már megint egy álom.... ezek az álmok kezdenek meg rémiszteni..... De miért álmodok ilyesmit.. nem is vagyok farkas.... vagy kitudja... már én magam sem értem. A mai nap sem volt sokkal másabb, mint a többi legalább is az eleje nem. Azon gondolkoztam a mai nap legtöbb részében, hogy mi lehet a nagy titok? Miért vagyok más, mint a családom? a gondolataimból most Anabel és Tyler zökkentett ki.
- Csak azt akartam mondani, hogy te még mindig egy korcs vagy!- vihorászot, a frappáns mondatán Anabel és elment a barátnőjihez...
- Sajnálom Katarina! Mit szólnál, ha ma suli után elmennénk pizzázni? Emlékszel alku.. - ajánlotta fel.
- Az alku... - jegyeztem meg.
- Szóval? - mosolygott.
- Jó. Mikor? - kérdeztem meg a focistát.
- Három?
- Oké. De Anabel?
- Neki  nem kell tudnia. Ez a mi alkunk. Csak ránk tartozik. - válaszolt és az egészet, úgy kezelte, mintha ez természetes lenne. Szerintem nem az.. vagy nem tudom.
- Jó, most megyek matekom lesz.
- Nekem is. - indultunk el a terem fele.  Carla és Maya az ajtó előtt rögtön megállítottak, így Tyler egyedül volt kénytelen be menni a terembe.
- Randi? - érdeklődött Maya.
- Nem. Az alku.
- Hát persze... - kacsintott.
- Hogy állsz a könyvel? - érdeklődött a rövid hajú vámpír.
- Köszi, egész jól. De egy párdolog ütközik az én infóimmal.
- Meglehet.. például mi?
- A vérfarkasok..... van olyan, kiről egyáltalán nem lehet tudni, hogy az-e? Ezt nem teljesen értem... szóval..... nem tudom.. olyan hiányos a vérfarkasos fejezet.
- Igen, mivel a vérfarkasok olykor igen csak magányosak vagyis elzárkóznak a többi mágikus lénytől és hogy is mondjam....róluk nem tudunk mindent... sőt szinte semmit.
- Értem, de gyerünk jön a tanár. - mentünk mindannyian órára. Ezt a tantárgyat még mindig rühellem...

----------------- Három óra ----------------

- Nah mehetünk? - nézett rám Tyler.

- Aha, de hol esszünk?- néztem rá.

- Gondoltam beülünk a közeli kajáldába.... tudod ott a sarkon.

- Emberek előtt akarsz velem mutatkozni? Jó ötlet ez? - néztem a vérfarkasra.. kezdem azt hinni, hogy még sem ismerem ezt a srácot annyira. Tök jó fej külön meg minden, nem értem én ezt... Fura. Túl fura.

- Miért ne.... na gyere! - invitált magával, elindultunk gyorsan ott voltunk röpke hét perc alatt. Addig is probált beszélgetni velem.

- Áruld el nekem Tyler.,hogy most mi ütött beléd? - kérdeztem az ajtóban.

- Semmi, miért? - nézett rám.

- Hát csak.... olyan fura, hogy rendes vagy. - ismertem be.

- Lehet, hogy ez az igazi oldalam. Milyen pizzát együnk?

- Hm.... nekem bármi jöhet.

- Ok.  - ment a pulthoz. - Egy közepes méretű pizzát kérnénk, mondjuk egy Texas pizzát.

- Rendben, azzonnal kész. Üljenek le. - mondta az eladó.

- Az milyen? - néztem Tyler-re.

- A Texas pizza isteni finom : bolognai alap, paradicsom, kukorica, sonka , sajt füstölt, trappista sajt, paprika és ennyi.

- Hm... ez jól hangzik. - ültünk le az egyik asztalhoz. Beszélgettünk. Tyler tényleg rendes volt, nem korcsozott le se semmi. Teljesen normális volt, egy kicsit meg is lepődtem ezen...sőt szinte már nem tudtam hova tenni a dolgot. 

Amikor kihozták a pizzát Tyler azonnal felnyitotta a tetejét. A dobozon egy üzenet volt: "Maradj hű magadhoz". Na igen ebben a kajáldában mindig van üzenet, bármit is esszel.

- Új fajta gondolkodás mód, üzenet a dobozban. - jelentettem ki.

- Igen, de a te vagy az én üzenetem? - kérdezte, és a kérdés ebben az esetben teljesen jogos is.

- Ketten esszük, tehát gondolom mindkettünk üzenete.

- Egy közös dolog. Van bennünk valami közös. - mosolygott.

- Van, ezek szerint. - mondtam egyszerűen.

- Mikor láthatlak mosolyogni? - kérdezte meg, Tyler-nek egy új eddigi számomra ismeretlen oldala.

- Nem tudom... Ritkán mosolygok.

- Ha láthatlak egyszer mosolyogni kérhetsz tőlem valamit... - egy újabb alku.

- Ennek mi értelme? - kérdeztem rá.

- Nem sok minden, csak az, hogy talán lesz még valami közös bennünk. Ha végeztünk szeretnék mutatni neked valamit. - mondta és nekiálltunk enni az "isteni finom" pizzát, ami tényleg isteni finom volt.