29. rész - Vérutján

 :: Caleb ::

Hasogat a fejem és éhes is vagyok.... enni akarok.. de ez az éhezés más, mint az eddigiek.... vért akarok.  Erősebbnek is érzem magam, mintha túl tengne bennem a tesztoszteron. Nem tudom mi van velem, és attól tartok mi hamarabb meg kell tudnom.

A suliba mindenki furán nézett rám. Azt tudom, hogy valami megváltozott, de azt nem tudom, hogy mi. Mindenki rideg és gyilkoló tekintetét magaménak tudhattam, még az angyalok is szúrósan meredtek rám. Annak ellenére, hogy ember vagyok.
Az a nap az életemben sosem merül feledésbe, de valamit kell tennem, hogy letisztázzam magamban az eseményeket és persze azok érzelmi oldalát is. Remélem egyszer talán sikerül.
- Mi van új fiú - jött oda Tyler egyik haverja  és cseszegetett.
- Takarodj! - vicsorogtam rá.
- Ezt ne mondanád... -kikerültem őt is majd a terem felé vettem az irányt, még most i figyeltek... katasztrófa volt... de féltek tőlem.. egyszer végre nem én voltam a préda.Mikor az órának vége volt én léptem ki először a teremből és Tyler bandája felé vettem az irányt, aki közben kikerült, ahogy ki jött utánam.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------

:: Kate ::

Ma mikor suliba mentem találkoztam Tyler-rel szokatlanul távolságtartó volt.

- Mi a baj? - kérdeztem.

- Nem lényeg. - zárta rövidre.

- Tyler, látom, hogy valami nem oké.-mondtam és mélyen a szemébe néztem, elkapta a tekintetét.

- Mondom semmi. - morgolódott.

-  Elvisellek, ne rontsd el. - mondtam neki.

- Kate, ha azt akarod, hogy ne morogjak rád és ne bántsalak, most hagy a hülyeségeiddel. Ne faggass.

- Annyiszor megtetted ezt már, hogy meg se kottyan. - erősködtem, de rá hagytam és tovább nem szóltunk egymáshoz, nem értem mi van vele.

Mikor oda értünk a sulihoz oda mentünk Calebhez.

- Kate...- mondta Caleb, mikor oda értem hozzá.
- Igen? - néztem rá. Közben Carla és Maya is odajöttek.
- Jó illatod van. - mosolygott.
- Köszönöm, mindig ilyen az illatom. - néztem rá.
- Valóban más illatod van. - mondta Tyler.
- Oké....
- Gyere csk! - ragadott meg Maya.
- Igen? -néztem rá, mikor félre mentünk.
- Caleb....- kezdte el.
- Mi van vele? - néztem érdeklődve a vámpír barátnőmre. Nem tudom mi van velük ma...
- Meg változott nem?
- El kell mondanom valamit. - állt elém Caleb.
- Erre már én is rá jöttem. - néztem rá az egyetlen mellettem lévő emberre.
- Majd óra után. - lépet oda Mr. Wallner. Mindannyian bementünk órára, ami szokatlanul unalmas volt, még jó, hogy nem volt első órám... szegény Caleb. De mi az amit ennyire el akarnak mondani? Mi az ami ennyire fontos? Miért viselkedik mindenki furán? Nem hiszemmel, hogy ezt kell velem csinálniuk.
Mikor vége volt az órának. Carla, Maya, Caleb, Mr. Wallner és Tom és persze Tyler is elhívtak az erdőbe. Mr. Wallner azt mondta, hogy le igazolja nekünk. Be mentünk az erdő kézepébe és Caleb át vette a szót.
-Sajnálom, hogy most tudtam csak erőt venni magamon, de most végre el kell hogy mondjak neked mindent. - állt elém Caleb.