9.rész- Csatatér

Rohantam, hogy időbe oda érjek, de nem sikerült. Szerintem az oka csak az lehet, hogy sötét van és a látásom sem jobb az átlagnál... legalább is a mágikus átlagnál biztosan nem. mindegy ez mellékes, Tom is lelépet mikor szükségem lenne rá.
Sötét volt és kicsit féltem is, hogy Tyler nem tarja a szavát és bántja Tomot, vagy ha ő tartja akkor Tom sebzi meg veszélyesen. Nem értem mi ez az örökös viszály a két fiú közt. Nem tudom mit akart Tom és azt sem miért viselkedett ma így Tyler.
Mikor oda értem egy hatalmas mágikus tömegbe ütköztem... nem láttam tőlük semmit, nem láttam mi történik a két fiú közt, muszáj előre kerülni valahogyan... itt ez a sok mágikus marha már bocsánat, de szurkolnak, hogy véres küzdelem vagy össze csapás legyen ostobaság az egész..
- Elnézést! Bocs! Bocsi!-  igyekeztem átjutni rajtuk és előre vagyis közelebb kerülni az igazi csatatérhez. Anabel mellé keveredtem. Egyértelmű, hogy az első sorból nézi.
- Hát te? Jötté a kutyulidért?- nézett rám flegmán.
- Félek, hogy elkapja a veszettséget. - vágtam vissza.
- Tőled?
- Nem egy pudlitól, aki platina. - utaltam rá.
- Paraszt vagy!
- De nem kurva. - néztem előre, láttam, hogy Tyler-nek a szeme felett felszakadt és vérzik, Tom-nak pedig a nyakánál van egy sérülése, ami a válláig húzódik... friss. A következő pillanat szörnyű.... mindketten hátrálnak és vicsorognak egy másra, elég távol kerülve  lépnek majd ugranak, mindezt egyszerre, és volá megtörténik. Farkassá válnak, emberi alakjuk egy hatalmas farkas alak váltja fel, jó persze a méretük átlagos csak ez olyan abnormális. Bár egy vér farkas csatatéren bármi megesik... Tom egy fehér szőrmés farkas. Tyler pedig egy igazi  szürke ordas. Nem kimondottan rémisztő, ennek oka a tévhitek mivel ott valami brutál méretű farkas bundát öltenek, holott nem, egyáltalán nem.

 Nem akarom, hogy bármelyikük komolyabb sebet szerezzen magának, elég az ami már meg van... de persze ez nem akadályozta meg őket, hogy ne essenek egymásnak. Tom a földre került, leterítette őt az önfejű ordas, majd egymás bundáját tépték és olykor hatalmas morajok hagyták el a torkukat. Tom, le lökte magáról a másik barmot és most Tyler került a földre. Nem tudom mit tehetnék, hogy ne essen bajuk azért is mert Tom Tyler torkát szorította... közbe kellett lépnem. MOST!
- Ne!!Tom!!! Ereszd! - ordítottam, nem halgatoot rám indulni akartam, hogy szétválasszam őket, de  Anabel meg akart állítani, elrántottam magam a szorításából és elindultam. - TOM!!!!!!!!!!!!!!!- ordítottam és ő elengedte. - Egy őrült barom vagy! - ordítottam a kutyának. - Ha megölöd? El ment az eszed? - folyt ki a könnyem, a földön fetrengő bundás fel kellet és lihegett, gondolom elég kemény fojtogatást kapott, Tom rám szegezte valamivel világosabb kék szemét és  morgott.  - Nem érdekel!!! Ölj meg aztán öld meg őt is ha ennyire akarod! Gyerünk! Ölj! - álltam elé. Közben Tyler is össze szette magát és oda jött hozzám. Ott álltam a két vér farkas közt. - Ha folytatni akarjátok, a gyilkolást velem kell kezdenetek. - mondtam nekik, össze néztek és morogtak, majd Tom még egy lépéssel közelebb lépet hozzám. Tyler pedig elém lépet, ismét egymással szemtől szembe kerültek.
- Elég ebből! - szólalt meg egy fekete ruhás idegen, aki az arcát kapucni mögé rejtette.

.

8.rész-Viharos nap

Szeptember 20.
Ma egész nap látszott a két srácon, hogy viadalra készülnek.... Morogtak, fújtak egymásra, ott kötöttek a másikba ahol csak tudtak. Sőt még délelőtt is mikor kaja szünet volt egymást mardosták...
- Egy ostoba lúzer vagy!!! Legszívesebben széttépnélek!- lehetett hallani Tyler kiabálását.
- Ted azt!!! De ha te vesztesz, nehogy sírva menekülj! - morgott Tom.
- Befejezni!- néztem rájuk.
- Mit szólsz bele! - lépet oda Anabel.
- Hagyd! Korcsokkal nem foglalkozunk! -világosította fel a foci bajnok.
- Igaz.... - nyújtotta el...
- Miért vagy itt? - kérdezte Tom.
- Mert ide járok.
- Ostoba vagy!- ordított velem.
- Én vagyok ostoba? Nem én menekülök! - kiabáltam utána, ugyanis elindult. Rá néztem Tylerre, de ő nem foglalkozottt velem. Anabelt ölelgette.
- Menj... cica elfutott a kutyuskád. - mondta Anabel.
- Menjetek a francba!- mentem Tom után. - Állj meg! Tom!- fogtam meg a vállát.
- Nem hiszem, hogy nem félsz tőlem.... mindenki fél. Mit akarsz?
- Miért csinálod ezt?
- Tudom, hogy valami alkut kötöttél vele. Mi az? - támadt le.
- Neked nem mindegy...?
- Nem. Mi az alku? - jött közelebb... szinte túl közel.
- Az aurámba mászol. - mondtam.
- Mi van?
- Az aurámba mászol. - ismételtem meg.
- Komolyan Katarina.
- Jó, tett fel pár kérdést és ennyi.
- Akkor nem volt kellemetlen?
- Nem.De miért? - kérdeztem.
- Nem lényeg... tudnám mennyi van a számláján. - válaszolt automatikusan.
- Értem. Tom, ne ölesd meg magad. Jó? - néztem rám.
- Jó. - mosolyogott.
- Kell valaki, aki megoldja a törit. - mentem el, persze az orrom alatt mosolyogtam, de ő ezt már nem láthatta.
A nap többi része is puskaporos volt.Alig vártam, hogy mehessek haza, mikor haza értem Brad nem volt otthon, de egy üzenet várt:
" Ne keres el kellet utaznom sürgősen 3 hétre. Ne kerülj bajba, mert figyelek rád. Ölellek: Brad"
Hát jó... szóval egyedül vagyok itthon, ezt ki kell használni. felrohantam a szobámba és le vettem minden felesleges ruhát, és fogtam magamhoz egy könyvet, majd irány a fürdő egy kellemes dzsakudzi hatás érdekében. Mikor kellő kép kiáztattam magam és végeztem a 368 oldalas könyvel, ami roppant érdekes volt egy FBI ügynökről szólt, aki nonverbális  jeleket figyel és azzal tudja lebuktatni a tetteseket. Szuper kis könyv volt. Mikor végeztem vele felöltöztem és lementem sütit sütni, majd neki álltam másik hobbimat gyakorolni sütit enni és rajzolni egyszerre. Egész jól ment. Az utóbbit addig elhúztam, ameddig elaludtam, így felébredve rá döbbentem, hogy a két harci szellemmel küzdő vér farkas összecsapását kell megnéznem, és ha nagyon eldurvul abba bele is kellene avatkozni.

7. rész- Kérdések, válaszok

- Jó akkor lássunk neki....
- Lássunk.- ismételtem meg de igazából azon gondolkodtam, hogy az a lány hogy bir olyan könnyedén húst enni... én nem nyomnám le a torkomon...ugyanis vegetáriánus vagyok.
- Jó az első kérdésem legyen...Hányas a vér csoportod?
- Te szórakozol velem?- kérdeztem meg... ugye ezt nem gondolja komolyan...
- Igen. De tényleg hányas..a
- A pozitív. - válaszoltam, bár fogalmam sincs minek, ha akar rögtön megölhetne. Én sem vagyok teljesen épp agyilag.
- Azt szeretem.- mosolygott. - El ne hidd, csak szórakozom és ez nem is volt igazi kérdés... A következő legyen az... hogy szereted Tom-ot? - nézet rám... kétségek közt vergődtem, de össze szedtem magamat és közelebb léptem hozzá.
-  Nem. Nem szeretem, mint élőlényt úgy veszem, de nem szerettem.
- Tehát nem... nem tetszik. - állapította meg.
- pontosan.
- oké. Akkor sosem féltél tőlünk?
- De. Sokszor... gyakran, de nem mindegy ez neked?
- Válaszolnod kell... - emlékeztetett.
- Tudom. Féltem és félek is, de nem mutatom, mert erősnek neveltek és annak is kell lennem. - mondtam ki őszintén.
- Értem... soha nem akartál.... gyere sétáljunk.
- Jó, menjünk.- egyeztem bele, kezd érdekes lenni.
- Soha nem akartál vér farkas lenni? - kérdezte egy kis idő után.... nem értem nem is olyan kibírhatatlan.
- De sokszor, szinte mindig, de a szüleim és Brad is azt mondja, hogy ne akarjak... mert én nem vagyok szörnynek való. - mondtam el őszintén.
- Pedig nem olyan rossz, de ha választhatnék, én se lennék ilyen. - össze szorult a szemem... kezdem nem ismerni.
- Értem, és miért?
- Én kérdezek most. - világosított fel.
- Bocs. - mondtam.
- Nem gond. Egyébként, mert vannak olyan pillanatok, amikor nem tudom féken tartani magam és enyhe düh rohamom van vagy vért akarok. - mondta... azért ez elég bizarr.
- Oh...
- A következő kérdésem pedig... Mit változtatnál meg az életedben? - nézet rám.
- Azt, hogy vér farkas legyek.
- Kár volna...
- Miért? - néztem a mély barna szem párba.
- Mert, nem tudnák kit le korcsozni. - vigyorgott. Ennyit a normálisnak hitt srácról.
- Kedvességed lenyűgöző.
- Kösz. Ha már itt tartunk, mit gondolsz rólam? - fordult velem szembe.
- Utállak, de van pillanat amikor egész tűrhetőnek tűnsz. De általában azt is elbénázod.
- Mint most?
- Igen, elbénázó pillanat. - hoztam a tudatába.
- Oké, érthető és hogyan tudnék ezen változtatni?
- Azt neked kell kitalálnod. - mondtam.
- Oké. Gyere menjünk vissza még a bátyád rosszat nem gondol.
- Azzal már elkéstél.
- Kösz. - mosolygott. Mosolygott????? Jézusom tud mosolyogni.
- Bármikor. - mondtam, utána elindultunk, mikor az erdő szélére értünk megszólalt ismét.
- Kitaláltam mivel változtathatnék ezen.
- Igen?
- Igen. Eljönnél velem moziba? - kérdezte meg.
- Még átgondolom, de ha bántod Tom-t esküszöm, hogy megbánod.
- Nyugi, ha válaszolsz akkor nem. Persze ha a válasz igen.
- Te most zsarolsz?
- Dehogy, csak közlöm a tényeket.- mondta vigyorogva.
- Mekkora bunkó vagy!! Jó elmegyek.  Viszlát! - indultam el.
- A suliba megbeszéljük a részleteket. Korcs, jó éjt!- szólt utánam. Én haza rohantam, mikor haza értem Brad a nappaliba várt.
- Mi tartott eddig? Bántott? Jól vagy? Csinált veled valamit? Meg verjem? Megöljem?- tette fel a kérdéseit és szemmel láthatóan komolyan is gondolta mind.
- Brad, nyugi! Jól vagyok. Csak kérdezett és én válaszoltam. Neked is szia.
- Szia húgi. - mosolygott. - Biztos jól vagy?
- Brad!
- Jó. Bocs... sosem lehet tudni Tyler-nél. Egyébként Tom kereset.
- Engem? - néztem rá.
- Igen.
- Mondott valamit? - néztem a bátyámra, aki másfél fejjel magasabb volt.
- Nem sokat. Annyit, hogy beszélni akart veled.
- Értem. Akkor majd holnap megkeresem, de ha nem haragszol én most megyek aludni.
- Nem gond. Jó éjt Kate.

- Neked is. - pusziltam meg és ledobtam a cipőm, majd fel viharoztam. Megfürödtem...És elgondolkoztam a Tyler-röl alkotott képemen. Idáig egy szörnyek gondoltam, aki csak rosszat tesz és nem érez semmit, de ma, ahogy kérdezett... Volt valami a szemébe.. valami furcsa... mintha érzet volna valamit és komolyan érdekelték volna a válaszaim... De aztán kiderült, hogy még is csak egy bunkó... de legalább nem szörny, mint ahogy azt képzeltem.









~Lábjegyzet:
Sziasztok! :)
Gondoltam ideje ismét egy kis hátsó megjegyzést írni, befejeztem az írását a tervezet 55 rész helyet csak 30 lát napvilágot. Be vannak dátumozva a részek, szóval mondhatom, hogy a következő megjelenése  November 20. napján  lesz.  Közben arra gondoltam mi lenne ha a 15.- rész tájékán egy új külsővel készülnék nektek? Várom a hozzáfűzűseket :) Aztán még egy változás hozok most már mindig egy kis ízrlítöt a következő rész tartalmából... íme a 8. rész részlete:
"- Nem. Mi az alku? - jött közelebb... szinte túl közel.
- Az aurámba mászol. - mondtam.
- Mi van?
- Az aurámba mászol. - ismételtem meg."
Mára ennyi: Pápá

6.rész- Az alku

- Korcsok véleményére nem adok. De lásd kivel van dolgod... egy alkut ajánlok.
- Hallgatlak!
- Ha egyetlen éjszakát velem töltesz nem ölöm meg.
- Ennek mi értelme? - néztem rá.
- Te is tudhatnád. - kacér mosoylra húzta a száját és ki villant a farkas foga.
- Ha kannos vagy keres egy szukát.
- Nem! Ha szeretnéd, hogy éljen bele mész.
- Neked ebbe mi a jó?
- Az az én titkom.
- Ugye nem nyomultál rám? - mértem végig undorodva.
- Dehogy! Kan vagyok, de nem vak.
- Megnyugtattál. - használtam egy iróniát.
- Ne de te én és egy éjszaka.
- Nem.
- Akkor megölöm.
- Próbálkozz.
- Ennyire nem fontos az élete? - kérdezte.
- Neked se számít....
- Az más.
- Miért is? - néztem rá.
- Most nem ez a lényeg.
- Pedig lehetne.
- Ne játszadozz velem.- mordult meg.
- Pedig te is azt teszed velem.
- Katarina! - emeltte fel a hangját.
- Mi van?
- Jó, legyen... nem fogok veled semmit sem tenni, csak válaszolnod kell pár kérdésre, de azokat nem tehetem fel itt. - most őszinte volt....?
- Értem. Jó bele megyek. De ha bántani mered....
- Nyugi.... egyébként mit érdekel az téged? - kérdezte érdekes hangleejtéssel.
- Nem mindegy az neked....a bátyám bírja. - vágtam rá némi hezitálás után.
- Te nem?
- Elviselem.
- És engem?
- Azt hittem te is tudod. - válaszoltam.
- Jó nem idegelek. Este gyere az erdőbe. Nyolckor.  Viszlát! - ment el.... ez érdekes volt... nagyon érdekes....
Alig vártam, hogy leteljen a nap... Tom rám sem nézett, a többiek pedig sutogtak... bár elmehetnék innen... de kell valami ok, hogy ide járok... a családomon kivül.. De mi? Mindegy most nem ez a lényeg. Mik lehetnek a kérdései és mik a válaszok.. mindenre figyelnem kell....
- Jól vagy? - jött oda az aki múltkor is megmentet... igen a vérszívó, aki a bátyámról kérdezet.
- Aha. Miért? - néztem rá.
- Csak mert láttam mi volt, akár mit kér nm kell megtenned.
- Erről, had döntsek én.
- Jó. Csak jót akartam neked... de nem vagytok egyformák a bátyáddal. Ő megköszönte volna. - ment el.
- Várj!
- Mi van? - fordult vissza.
- Bocs. Tudod.... persze hogy nem tudod... nem vagyok egy vérfarkas típus. - mondtam.
- Tudom.
- Oké... de amit múltkor mondtál. Ők ketten tényleg tudnak segíteni? - néztem rá.
- Ha kedves leszel velük.
- Jó. Elviszel hozzájuk? - kérdeztem meg.. hát igen a kíváncsiság mindig erősebb.
- El, de nem ma. Na pápá. - ment el.. oké ez fura volt. De legalább az óráknak vége és mehetek haza. Mikor haza értem Brad még nem volt otthon, így felmentem olvasni és tanulni... a tanulás érdekes volt, mert a könyv ott üdült az asztalomon, ameddig én filmet néztem. De nem gond... Ettem is, aztán valami kényelmesebb ruhát vettem fel. És indulásnak leselkedtem.
- Hova mész? - kérdezte Brad, a kanapéról, mikor leértem.
- El.
- Nem suliba vagy! Hova mész? - tette fel újból a kérdést, de most már komolyabb hangnemben.
- Tyler-rel találkozom. - valódtam be.
- Te? Tylerrel! Ne csinálj hülyeéget húgi!
- Nyugi... tudom mit teszek.
- Én nem így látom. Veled megyek!
- Meg ne probáld! - emeltem fel a hangom.
- De..
- Brad.... Ha azt mondtam ne, akkor ne. Ez az én dolgom. Egyedül oldom meg.
- Jó. De vigyázz!
- Puszi szeretlek! - csuktam be az ajtót. Már  7:43 volt, gondoltam jobb hamarább, mikor az erdő széléhez értem. Ki jött az a  csaj. A szeme egészen kicsi volt, mitha becsukná, vagy hunyorítana, a kezét a szája elé emelte.
- Szia. Te itt?- néztem rá.
- Én itt. - villant fel a vörös szeme és ahogy elemelte a kezét, láttam, hogy véres.
- Vacsora? - kérdeztem.
- Olyasmi. - válaszolt.. lehet nem ez volt a megfelelő idő pont ide jönni.
- Ugy jól laktál? - kérdeztem meg. Amire fel nevetet.
- Nyugi nem eszlek meg, de te mit keressel itt.
- Alkut kötöttem. - válaszoltam neki.
- Oh... Tyler?
- Igen.
- Csak óvatossan. Na de én megyek, nem akarok vele találkozni. Azért remélem hoztál kutya szalámit. - ezzen elnevettem magam.
- Felkészültem. Köszi. Szia.
- Szia, kislány!- ment el, én egy kicsivel beljebb merészkedtem. Egyedül vártam.... mikor az órámra néztem, ami 8:59-et mutatott megérkezett Tyler.
- Csá! - köszönt.
- Helló!- viszonoztam.
- Egyedül jöttél? - kérdezte, közben kémlelte a tájat.
- Szerinted?
- Mit tudom én.. lehet, hogy a tesód is veled jött.
- Nem. Ha csak nem követett.
- Jó.  Akkor lássunk neki....

5. rész - Kelepce

Szeptember 10.
Reggeli óráimban nem sok időt töltöttem a készülődéssel többet az alvásnak (mindig is top listás). Nem bántam meg, csak akkor amikor rá jöttem, hogy tudnom kellene beérni. Késtem... töriről egy percet.. de már szóvá tette.
- Maga? - nézett rám a hárpia.
- Én, itt vagyok.
- Hol volt eddig?
- Az ágyba.
- Be írom. A pofátlansága meg szintén felemelő. Kész a verseny?
- Rá néztem a két srácra. Részemről kész.
- Üljön le és fogja be a száját!
- Igen asszonyom. - vágódtam le a helyemre.
- Korcs, fogadj szót. - szűrődőt ki a hátsó padból Tyler hangja.
- Bolha fészek, zabálj csontot! - viszonoztam a kedvességét. Kár volt mert nem számoltam, hogy az osztályunk 32 fős létszámából 9 vér farkas, 6 vámpír, 3 angyal, 4 démon, 6 varázsló, 3 boszorkány van és egy ember.. én.
- Az eszetlen csak fogja be! - mordult fel Sarlote, az egyik boszorkány.
- A főző tündér is használhatna szájkosarat. - vágtam vissza.
- Katarina! Azonnal fejezd be! - szólt rám a tanár.
- Nem én kezdtem.
- Eredj ki innen! Az igazgatóhoz. Mars! - kiabált velem... maga a megtestesült báj...
- Jó, de az eredj szócskát tartogassa a bolha fészeknek. - néztem Tyler-re aki fel morgott a többi komája vicsorgott. Én pedig kivonultam és az igazgató nőhöz vettem az irányt... ő egy angyal.. minden értelemben.
- Jó napot Mrs. Cabot! - köszöntem belépve az irodába.
- Neked is Kate. Ma mi történt?
- Ma... késtem. Megint.. egy percet csak, de a tanár nő nem díjazta.. aztán össze tűzésbe keveredtem és hát... nem tartottam vissza az érzéseimet. - valóttam be.
- Értem, pedig még csak 4 perce tart az óra.... új rekord. Nem baj, maradj itt, és csak rajzolgass. Engem a papír munka vár. - mondta egy üde mosollyal az arcán.

- Köszönöm. - ezzel elő is vettem a füzetem és alkotásnak leselkedtem. Az óra végére be is fejeztem. Ő volt az. Pont ki ment valami miatt a helyiségből. Én kitéptem az elkészült grafikát és oda tettem az asztalára.
- Gyorsan elszaladt az idő. - mondta, amikor kifelé menet szembe találkoztunk.
- Igen és köszönöm még egyszer igazgató nő.
- Neked bármikor.
- Észben tartom.  Viszlát! - mondtam. Ő bement az irodájába én meg szélsebesen az udvar felé vettem az irányt, de egy barom megakadályozót ebben...
- Nem tudsz vigyázni! - néztem fel. Természetesen Tyler-rel a nagy foci bajnokkal találtam szemben magam.
- Nem. Hallod korcs mi lenne ha szórakoznánk egy kicsit. - fogta meg a kezem.
- Mi lenne ha lehúznád magad a vécén? - tettem fel egy kikívánkozó kérdést és elrántottam a kezem.
- Nem köszi. Ássuk el a csata bárdot. Jó?
- Előbb tüntesd el a bolháid!
- Te mekkora szuka vagy!
- Bocs... az a kutyáknál van. - világosítottam fel.. szegénykém nagyon sötét.
- Mutasd meg neki Tyler! Ő egy lány! És csak egy ember! - bíztatta az egyik barátja.
- Meg lesz! Gyere ide!- húzott magához közelebb, védekezés képen az ágyékába térdeltem.
- Nem vagyok a kutyád... pincsi! - emeltem fel a hangom, mire a kedves vér farkasok tömörülni kezdtek.. asszem most vagyok kutya szorítóban.
- Pincsinek hívtál? - lépett oda Anabel, egy beképzelt liba...farkas.
- Nem téged, de te is lehetsz az. - rám morgott, közben peckemre Tyler is fel állt és közeledett felém. Köztük voltam... két vérengző fene vad közt..akiket kellő kép és megfelelő eleganciával fel dühítettem.. hát ez az én formám.
- Hol tartottunk cica mica? - nézet rám. Nem tudtam hova kapjam a fejem. Anabel hirtelen megfordult és a tömeg felé indult.
- Tépd szét... és meg lesz a jutalmad. - kacsintott a hátam mögött álló ordasra.
- Annál jobb ötletem van! - fordított szembe magával. - Harcolj az életedért. Ha élni akarsz, megcsókolsz..... nem csókolóztam még korccsal... se emberrel.
- Nem is fogsz... ezzel biztos nem.- néztem a fekete szemeibe, közben egy jelző szólt... kár, hogy a szünetek 15 percesek..... és még van 10 perc.
- Ezt nem szeretem...- közeledet az ajkamhoz.
- Enged el!- szólt rá Tom?? Tom ki áll értem? Jézusom.. alapból nem bírják egymást.
- Mert ha nem! - fordult meg, de elengedni nem engedett.
- Párbajra hívlak! Te, én. Ha vesztek azt teszel vele amit akarsz, ha te vesztesz örökre békén hagyod.
- Teljesen el ment az eszed? Meg fog ölni? - jelentettem ki a véleményem hangosan, amit a közönség nevetéssel díjazott.
- Jó. Elfogadom! Mikor? Hol? - engedett el. De most már én nem akartam mozdulni. Vártam, hogy mi lesz ebből.
- Holnap éjfél. Az erdőben.
- Úgy lesz. - fordult meg Tyler és elindult, Tom is ezt tette ketten két irányba, de Tyler, vissza nézet rám:
- Úgy is az enyém leszel....
- Álmodsz. - mondtam ridegen és Tom után indultam. - Várj!!! Ezt miért? Elment a maradék eszed? És nem is bírjuk egymást.
- Lehet, de nem érted, hanem a bátyádért és mivel így helyes. Csak azért teszem. Hadj békén!
- Meg fog ölni.... - néztem rá.
- Azt téged úgy se érdekel.... vér farkas vagyok... és egy stréber.. Neked mindegy.
- De az anyukádnak nem!- emeltem fel a hangom.
- Az legyen az én dolgom. - ezzel le zárta a témát, mert elfutott esélyem sem volt a sprintben... Most mit csináljak...... Nem akarom, hogy meghaljon. Mi lesz az anyukájával? Az öccsével.... és a jó hírével... tönkre teszi... beszélnem kell Tyler-rel. Még ma... muszáj le beszélnem valahogy...
- Tyler!!!!! Tyler!!! - ordítottam a sport pályán focizó bolha zsákra, persze csak azután, hogy megtaláltam.
- Mit akarsz? Szorongassalak meg? Vagy védet azt a lúzert? - jött elém. A haverjainak bizalmasan intet, hogy lépjenek le.. megtették. Csak ő és én azon a hatalmas fű placcon, amit sportpályának hívnak.
- Védem! Mert... mert... - akadt bennem  a szó.
- Húha... nem tudsz megszólalni lehetséges ez?
- Ez most komoly! Védem, mert ő legalább tesz valamit a közösségért.
- Én is...
- Mit? Megdöngetsz egy pár csajt? Megnyersz egy pár ostoba mecset? Megmutatod, hogy te milyen kemény vagy? Egy tökös csávó?? Csodálatos.... te csak egy farkasnak álcázott pincsi vagy! - vágtam az arcába.. asszem ennél jobban már nem lehet kihúzni a gyufát.
- Korcsok véleményére nem adok. De lásd kivel van dolgod... egy alkut ajánlok.