17. rész - Vad gesztenye

Miután megettük a pizzát kitalálta, hogy menyünk el a közeli erdőbe. Bele mentem, de nem tudtam mit szeretne.... most evet... remélem, hogy nem egy alkalmas helyet keres a gyilkolásra... remélem nem engem akar megölni.. már azon se lepődnék meg.
- Miért? - kérdeztem meg.
- Mert ott tudok hű maradni magamhoz. - válaszolt és megfogta a kezem, de én rögtön kihúztam az ő kezei közül. Úgy tett, mintha nem venné észre, de láttam ahogy az arca megrándult.
- Értem. - válaszoltam. Beljebb merészkedtünk az erdő közepe felé. A földről fel vett egy vadgesztenyét.
- Ilyen vagy te is... - mondta nekem, közben a gesztenyével játszott.
- Én? - néztem értetlenül.
- Igen.
- Miért? - érdeklődtem tovább.
- Mert te is kivüről tüskés és szúrós vagy és talán veszélyes is. De tudom, hogy ott legbelül, ha lehámozzuk ezt a tüskés réteget kincset érsz. Kedves vagy, makulátlan, gyöngéd és sebezhető... talán még mosolyogni is tudsz. -nézett a szemembe, az egész olyan varázslatosan hangzott, de nem tudom mire véljem az ő szájából, így gyors erőt vettem magamon.
- Ez bók akart lenni? - néztem rá, tudom, hogy igazat mondott és jól is esik. Összefoglalva egy vadgesztenye vagyok.
- Olyasmi. - mosolygott.
- Hát köszi. - igyekeztem valami mosoly félét kipréselni magamból számára.
- Ez egy mosoly akart lenni? - nézett rám.
- Valami olyasmi.
- Remek. - mosolygott. - Tudod nem vagyok ám olyan rossz. Se olyan bunkó és nem futok minden lány után. Legalább is eddig ezt tettem, de egy ideje már nem így van.
- Lehet.
- Nem hiszel nekem? -nézett rám.
- De elhiszem, csak nem értem, hogy miért osztod meg ezt velem.
- Mert úgy érzem meg kell osztanom veled. Ezt is... mint a pizzát. - mosolyogott.
- Tyler, én most mennék...
- Ne menj! Kérlek! Probálj megismerni, lásd milyen is ez a tuskó. - utalt magára, amin kénytelen voltam mosolyogni. - Látod megy ez... én egy mosolyt láttam.
- Szemüveget javaslom.. bolhás. - vigyorogtam rá.
- Nah ne kéresd már magad! Gyere, nem bántalak. - mondta. Bejebb mentünk és sokat hülyéskedtünk... és fényképeket is csináltunk. Elszórakoztam vele.
- Köszönöm, jó volt. - mosolyogtam, mikor a házunk ajtaja előtt elköszöntünk egymástól.
- Nincs mit én tartozzom köszönettel. A képeket meg majd adom oké?
- Oké. Köszi mindent Tyler.
- Jó éjt Kate! - mosolygott és elment én bementem. Majd megfürödtem és lefeküdtem aludni.