24. rész - Kötelék

Január 8.

Elhívott el sem tudom hinni, nagyon de nagyon örülök most, mert tényleg nagyon boldog lehetek, hogy pont ő hívott el. De talán nem.... csak nem.... Mindegy teljesen lényegtelen most az elme bajom kell keresni egy tökéletes ruhát az alkalomra... de ha túl készülök nem fog neki tetszeni. Ájjjj  az első randim és nem tudom mit kellene csinálnom. Oké Kate, csak lazán fújd ki magad. Ne stresszelj ez csak egy baráti találka azzal a sráccal, aki még neked is tetszik. Ugyan nem nagy dolog...

Meg is van ez lesz a tökéletes szerkóm elvégre ez is én vagyok... Remélem tetszeni fogok neki... vagy valami.
 Még babráltam a hajammal, mikor csengettek. Lerohantam a lépcső aljára.
- Gyere csak be! A nappaliban várj még! Bocsi! - kiabáltam és rohantam felfelé nyílót is az ajtó. Én gyorsan össze szedelőzködtem és bedobáltam minden felesleges holmit a szekrényembe. Kész is.
- Szia! - köszöntem a nappali küszöbje előtt.
- Szia! Szép vagy. -mosolygott a kanapéról Caleb.
- Köszönöm, te se nézel ki rosszul. - mosolyogtam vissza.
- Mehetünk? Kész vagy?
- Igen. - mondtam és kapkodtam a csizmám után. Gyorsan felvettem és a kabátomat is magamhoz vettem. Aztán irány.
- Mi volt ez, a gyere be dolog? - kérdezte mosolyogva.
- Bedobáltam mindent a szekrényembe. - válaszoltam. Bezártam az ajtót és elindultunk.
- Szabad? - kérdezte.
- Mit?
- Ezt. - fogta meg a kezem.
- Szabad. - mondtam kicsit zavarban és a szám szélét harapdáltam.
- Köszönöm. Egyébként mit szólnál, egy hógolyó csatához. Utána meg egy kellemes teához? - mondta. - Mindezt megfűszerezve beszélgetéssel és az én társaságommal. - tette hozzá mosolyogva.
- Hát.... nem is tudom. Tűrhető - kacsintottam.
- Csak tűrhető? - ragadt magához egy tenyér havat és hógolyót gyúrt belőle amivel megdobot.
- Hé...
- Én mondtam. - nevetett, közben gyúrta már a következőt, én is lehajoltam, hogy legyen fegyverem, dobtam és nem találtam el.
- Azt, nem így kell Kate. - mosolygott és még egyet hozzám dobott.
- De így se! - emeltem fel a hangom, nyúlni akartam egy másikért, de nem sikerült. Megcsúsztam és elestem.
- Jól vagy? - jött oda és aggódva nézet rám.
- Nem fáj semmim csak a büszkeségem sérült.  - mondtam mosolyogva, közben egy ravasz taktikai húzásra szántam el magam. Felém nyújtotta a kezét.
- Akkor jó. -mosolygott, én megfogtam kezét de le rántottam magamhoz.  - Te.... - morgolódott, amin én nevettem csak. Közben meghemperegtünk a hóban, az ajkunk közelített a másikhoz, de ránk dudáltak. Igen elfelejtettem megemlíteni, hogy ezt a játékot az utca közepén csináltuk. - Gyere kelj fel! - segített fel állni, a kocsis mérgesen nézett ránk, mi meg a járdára botorkáltunk nevetve. - Ravasz vagy. - jelentette ki a nyilván valót.
- Igen? Te pedig gonosz. - vágtam rá.
- Miért?
- Mert megdobtál.
- Igaz.- kacagott.
A randink további részébe is csináltunk hasonló marhaságokat, elmentünk pörkölt mogyorót és gesztenyét enni. Közben sokat beszélgettünk és rá jöttem, hogy köztünk valami erős kötelék van, mert befejezte a mondataim, amit elakartam kezdeni és fordítva is.
Utána hazamentünk hozzánk főztünk teát, ahogy már előre kijelentette és a kanapén megiszogattuk.  És nem éreztem magam ilyen jól még senkivel sem. Aszem elkaptam az egyik legsúlyosabb dolgot. Egy irdatlan betegséget.
- Kate, itt vagy? -nézet rám.. sikeresen elbambultam.
- Ahha.
- Látom. Min gondolkozol tán nem csak a vonz erőmön? - mosolygott. Jah igen mániája, hogy zavarba hozzon.
- Nem.
- Hazudsz.
- Talán. - mondtam már szem rebbenés nélkül.
- Szóval tetszem.
- Szóval én tetszem neked. - javítottam ki.
- Nem ez annál több, ez valami erős kötelék. Aminek szerelem a neve. - nézett a szemembe, majd közelített hozzám. A bögre teát erősen szorongattam, de elvesztem a szemébe és megtörtént a csók. A szerelem záloga.  Abban a csókban benne éreztem, hogy igen én is bele szerettem.
- Kötelék.- mondtam mosolyogva, mikor ajkaink szétváltak egymástól.