2013. december 30., hétfő

Záró gondolatok

Sziasztok!

Nagyon szépen köszönöm mindenkinek, ki bíztatott és olvasta ezt az írásom. Az első blog, amit nem a történet közben fejeztem be.
Meg kell hagyni jó érzés és ennek a blognak története van.
Igazság szerint 80 rész van megírva, de 50 rész nem kerül nyilvánosságra. Bizonyos okok miatt. Így a történet lehet, hogy hiányosnak tűnik. De igyekeztem a fő momentumokat bele írni és élvezhetővé tenni. Ha ez nem sikerült sajnálom.
Egyes szereplők, csak egyszer szerepeltek benne, vannak, kik kisebb szerepet kaptak. Vannak állandóak és vannak sorsfordító karakterek is.
Köszönöm nektek a több mint 1200 megtekintést, mert nekem ez is sokat jelentett.
Köszönöm z 5 követőt.
Köszönöm a 33 bejegyzést és a 19 megjegyzést.
Köszönöm, hogy itt voltatok olvastatok.

 "Nem lehet mindenki menő, nem lehet mindenki kiváltságos és nem tartozhat az iskola bálkirálynőihez, sem az észlényekhez, sem a sportolókhoz, de még az átlagosokhoz sem"
- Írtam még az elején. Kate tényleg nem tartozott sehová, de a blog végére, mindenhová tartozott még is. 

"Kiskorom óta más vagyok mint a velem egykorúak, más érdekel és mást tartok fontosnak. Mindig igyekeztem barátokat találni, de mit rá jöttem csak én igyekeztem és ők nem. Nem érdekelte senkit ki vagyok és mit akarok, honnan jöttem és hová megyek. Nem itt mindenki magáért felel....
Hát én is így tettem. "
 - Valóban eleinte lenézték, nem tudták hova tenni ezt a lányt és az életét sem. Különleges családja volt. Különös élete és ő maga sem volt átlagos. Más volt, mint mások. De még is egy közülük.
Lettek barátai, megtudta a múltját, jelenét és jövőjét. Lett egy igazi élete.


"Ez lennék én Katarina Gordon, a nagy bajkeverő.... a nagyszájú, a bunkó, a paraszt és egy balfácán nem mellékesen az idióta,a fogyatékos és a szemétláda... ki-ki hogy ismer... de csak Kate a kiváltságosoknak."
 - Lettek kiváltságosok. A családja is elmondott neki mindent. Kiderült, hogy létezik egy kötelék, a szerelem. Kiderült, hogy léteznek érző szívű mágikus lények és ő is egy közülük. Hát ez lett ő. Meg lett sorssal és feladattal.

"Ez az én történetem, itt nem a szürke kis egér lesz a suli szépfiúja kedvese, itt nem egy bálkirálynő meséli el mindennapjait, és nem egy átlagos lány számol be az életéről. Nekem más csodám lesz... más kalandom... és a legfontosabb más lesz a valóságom. Mert én  is más vagyok."
- Ki a suli szépfiúja? Nem tudni,talán Tyler a focista, aki Maya kedvese lett az eredeti történet végén. Talán Tom, aki egy másik lánnyal jött össze. Talán Carla pasija, akit nem ismertettek meg ebben a blogban. Esetleg egy másik srác a suliból, de az sincs kizárva, hogy Caleb volt az, aki ellopta Katarina szívét.
- Bál nem volt, így bálkirálynő sem, csak egy bizonyos hercegnőről volt szó a történetemben.. Anabelről, ki olykor borsot tört a főhös orra alá, megbántotta őt, olykor talán meg is alázta. Az oka mindennek egyszerű, kell mindig egy gonosz szereplő, egy aki felrug mindent, megcsúnyitja a mindennapokat. Miért? Mert az életben is így van.
- Átlagos lány nem is volt ebben, talán a mágikus lányok lehettek átlagosak... ebben a suliban biztossan, de  Kate barátai nem voltak átlagosak sohasem, egyébként is szerintem nincs átlagos ember. Mert mindenki különleges a maga módján és persze egyéni. ;)
- Meg lett a csoda... szerelem, barátok, múlt. Meg volt a kaland. Meg lett a valóság. Kibogozódtak a szálak is, amik megkutyulták a történetet. Mindenre fény derült. Egyedül Katarina szüleit nem ismerhettétek meg. 
Most már azt is elárulhatom, hogy miért lett Gordon helyet Gorodon Katarina neve, ha a család többi tagjáé más... mert elgépeltem... de pszt.....;)

A szereplők idézeteinek tartalmát is felfedem...

Katarina Gorodon:
A történet főszereplője.
" A farkas nem bánt ő egy félre ismert ragadozó" 
- Valóban egy vérfarkas a történet főhőse, de kiderül részéről is, hogy a bunkónak és beképzelt disznónak hitt Tyler, egy kedves srác, akivel van egy közös kalandjuk. A vadgesztenyés napon.

Carla Jefershon:
Az író palánta.
" Soha nem tudhatod, mit hoz a jövő."
- Carla nem tudta, hogy minek lesz a részese, mikor Maya elmondta neki, hogy mit talált ki, hogy segítsenek Brad húgának. Igen annak a Brad húgának, aki a legnagyobb vérfarkas ként is emlegetnek a suliban. Egyébként mindennek oka, hogy Carla tudjon egy tökéletes és hiteles könyvet írni a világukról és megismerhesse a vérfarkasok igazi sorsát.


Maya Gilbert:
Az évfolyam tánc bajnoka.
" Az éremnek két oldala van... jó és rossz, te döntöd el melyiket veszed fel."
- Igaz, hogy nem sok minden derült ki a tánctudásáról, ezért elnézéseteket kérem. Hogy miért pont ez  az idézet az övé? Mert Tyler-rel pont így jártunk. Megismertük mindkét oldalát, persze mindez rögös úton sikerült. de meg lett.
Miért ajánlotta fel a segítségét Kate-nek? Mert ő is tudja, milyen kirekesztetnek lenni. A családját egy vámpír ölte meg és még régen Brad mentette meg a lányt. Elvitte egy másik családhoz, akik vámpírt faragtak belőle.

Tyler Mattshon:
A foci bajnok, a pálya ásza.
"Maradj hű magadhoz."
- Nem sok minden derült ki a foci tudásáról. És nem publikáltam meccses részeket. De azért remélem nincs harag. Maradj hű magadhoz egy kedvenc mondatom, és ez a srác döbbentette rá Kate-t, hogy valóban így kell lennie. Megmutatta igazi oldalát neki. Meg mutatta, hogy nem is olyan rossz ő. És később a barátnőjét is otthagyta az állandó rossz májúsága miatt. A foci csapatott is ott hagyja és később a tanulásra is több igényt fektet.

Tom Pettershon:
Az okos fiú, a szép fiú...
" Ön magunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmetesebb felfedezés, a legcsodálatosabb találkozás."
 - Valóban a suli egyik leghelyesebb srácának tartsák, aki még okos is és a tanulással is foglalkozik valamicskét. Az ő idézete is az aranyfarkasról szól. Kate-ről, mivel látta mindenki, azt, min ment át a lány, hogy megtudja ki is ő igazából. Sikerült-e? Szerintem igen.

Caleb Ross:
Az új srác...
"Titkok olykor a legveszélyesebb játékok."
- Caleb az első pillanatban megkedvelte a főhőst. Beleszeretett, ezt egy darabig titkolta, ez lett az ő játéka. Ennek veszélyességi oldala a vérfarkassá válása lett. Nem sok minden derült ki róla, de azt elmondhatom, hogy egy tökéltess pasi... legalább is nekem.



-Ennyi-







 BÚÉK!!!



Köszönöm nektek! :) 

30. rész - Ébredés

Január 30.
-Sajnálom, hogy most tudtam csak erőt venni magamon, de most végre el kell hogy mondjak neked mindent. - állt elém Caleb.
- Mi az? Mit kell megtudnom? - néztem rá, nem tudom hogy a félelem az izgatotság hány ezernyi árnyalata járta át a testem és a lelkem. Nem tudom, mennyiver hevesebben kezdet verni a szívem, de az igazság engem is érdekel.
- El kell mondanom valamit. - nézet rám.
- Oké Caleb, de mit?
- Ezt. - csókolt meg. Abban a csókban tényleg elmondott nekem mindent. Benne volt, hogy mit érez irántam, benne volt a gondolata és minden egyéb. Ő volt maga a csók vagyis a csók volt ő. Hirtelen felszisszent.
- Mi a baj? - néztem rá, miután szét váltak az ajkaink.
- Ezt nem tudom elmondani, csak megmutatni.
- Majd mi elmondjuk.... -lépet oda Tom és Tyler. Ők ketten minden szó csata és társai nélkül... kezdek félni és megijedni.
- Mi az? - járt a szemem a három fiú közt.
- Tudnod kell végre az igazságot. - mondta Tom.
- És aszem, hogy mindent tudnod kell. - tette hozzá Tyler.
- Fiúk, ti miről beszéltek? - néztem aggodó arccal körbe. Tyler és Tom Calebre néztek. Ő pedig felém fordult, mély levegőt vett.
- Figyelj rám, amióta ismersz én megváltoztam. Más lettem, mint aki voltam. - nézett rám. - Arról lenne szó, hogy vérfarkas lettem.  - mondta ki.
- Hogy mi? - néztem rá.
- Igen jól hallod egy vérfarkas lettem, mint a családod.
- De te nem voltál az..
- Calebet én változtattam át. - mondta Tyler, felé fordultam és csak kapkodni tudtam a tekintetemmel a fiúk közt.
- És Tyler és én féltestvérek vagyunk. - kaptam a fejem Tom felé.
- Vérfarkas lettem, de szeretlek. Az első pillanattól, amikor megláttalak Carla buliján, tudtam, hogy te vagy az egyetlen élőlény, akit képes vagyok tényleg szeretni. Tudtam, hogy lehet, hogy vámpír,boszorkány,vérfarkas is lehetsz vagy egyangyal, de én már akkor beléd szerettem és akkor intéztem e, hogy egy iskolába és osztályba járhassak veled. - nézet rám.
- Oké.... szóval vérfarkas vagy és szeretsz..ti pedig féltesók vagytok... Hát ez remek... - probáltam jó pofát vágni.
- Te is egy farkas vagy. - mondta Mr. Wallner.
- Én? - néztem rá.. kezdem elveszíteni a fonalat.
- Igen, te egy arany farkas vagy... afféle látó.....
- Látó? - akadtam ki végérvényesen.
- Igen..szóval az álmaid... és a valóság össze függ.
-Oké, ebben van valami... de...mit jelent az, hogy arany farkas vagyok?- néztem körbe. Tom oda lépett hozzám.
- A legősibb vérfarkasok egyike...Emlékszel? Beszéltem egy vezérről, olyan vagy te is. Te vagy a következő vezető.
- Emlékszem...de én nem tudok átváltozni. - néztem rá. Mr. Wallner az erdő széle felé nézett. Caleb, Tom és Tyler közelebb lépet hozzám.
- Ideje elmondani neki. - mondta a tanárunk az egykori idegen és megjelent Brad, igen a bátyám Brad.
- Sajnálom hugi, de eddig nem mondhattam el.... de régen amikor még kicsi voltál....- kezdet el mesélni én könnyes szemmel hallgattam meg a meséjét és a tudat alattimmal emlékezni kezdtem.
Tényleg áttudtam változni és tényleg nem öltem még egy állatot sem meg. Nem tapadt vér a kezemhez és a fogazatomhoz sem.
A családom nem dobott el magától és nem ölték meg az igazit sem. Ők a családom és én közéljük tartozom, a napló bejegyzés ellenére is. Egy félre értés volt. Én a gyerekük vagyok. A bátyám tényleg a bátyám, az apám is igazi és az anyukám szeretőn óvott engem. Attól, hogy bemocskoljam vérrel a kezem. Tényeg vérfarkas vagyok. Van sorsom feladatom és kalandom.
Egy ősi vérfarkas vagyok, egy arany farkas, aki meg van áldva képességekkel. Engem egy boszorkány varázsolt el. Ezért kellett emberként élnem egészen a mai napig, mikor a régi vezető meghalt.Hát ez a sorsom és a két fiú dolga, hogy ebben segítsen.
- Egy arany farkas. - húztam mosolyra a szám és erősen koncentrálni kezdtem. Átváltoztam. Ebben a havas időben a hónál sárgább, de a napnál fehérebb voltam, ilyen színű bundát nem láttam még. Olyan, mint az arany. Ez vagyok én. Egy igazi aranyvérfarkas. A vérfarkasok új vezetője, az igazság hírnöké és a mágikus teremtmények közt a béke megteremtője.


29. rész - Vérutján


 :: Caleb ::

Hasogat a fejem és éhes is vagyok.... enni akarok.. de ez az éhezés más, mint az eddigiek.... vért akarok.  Erősebbnek is érzem magam, mintha túl tengne bennem a tesztoszteron. Nem tudom mi van velem, és attól tartok mi hamarabb meg kell tudnom.

A suliba mindenki furán nézett rám. Azt tudom, hogy valami megváltozott, de azt nem tudom, hogy mi. Mindenki rideg és gyilkoló tekintetét magaménak tudhattam, még az angyalok is szúrósan meredtek rám. Annak ellenére, hogy ember vagyok.
Az a nap az életemben sosem merül feledésbe, de valamit kell tennem, hogy letisztázzam magamban az eseményeket és persze azok érzelmi oldalát is. Remélem egyszer talán sikerül.
- Mi van új fiú - jött oda Tyler egyik haverja  és cseszegetett.
- Takarodj! - vicsorogtam rá.
- Ezt ne mondanád... -kikerültem őt is majd a terem felé vettem az irányt, még most i figyeltek... katasztrófa volt... de féltek tőlem.. egyszer végre nem én voltam a préda.Mikor az órának vége volt én léptem ki először a teremből és Tyler bandája felé vettem az irányt, aki közben kikerült, ahogy ki jött utánam.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------

:: Kate ::

Ma mikor suliba mentem találkoztam Tyler-rel szokatlanul távolságtartó volt.
- Mi a baj? - kérdeztem.
- Nem lényeg. - zárta rövidre.
- Tyler, látom, hogy valami nem oké.-mondtam és mélyen a szemébe néztem, elkapta a tekintetét.
- Mondom semmi. - morgolódott.
-  Elvisellek, ne rontsd el. - mondtam neki.
- Kate, ha azt akarod, hogy ne morogjak rád és ne bántsalak, most hagy a hülyeségeiddel. Ne faggass.
- Annyiszor megtetted ezt már, hogy meg se kottyan. - erősködtem, de rá hagytam és tovább nem szóltunk egymáshoz, nem értem mi van vele.
Mikor oda értünk a sulihoz oda mentünk Calebhez.
- Kate...- mondta Caleb, mikor oda értem hozzá.
- Igen? - néztem rá. Közben Carla és Maya is odajöttek.
- Jó illatod van. - mosolygott.
- Köszönöm, mindig ilyen az illatom. - néztem rá.
- Valóban más illatod van. - mondta Tyler.
- Oké....
- Gyere csk! - ragadott meg Maya.
- Igen? -néztem rá, mikor félre mentünk.
- Caleb....- kezdte el.
- Mi van vele? - néztem érdeklődve a vámpír barátnőmre. Nem tudom mi van velük ma...
- Meg változott nem?
- El kell mondanom valamit. - állt elém Caleb.
- Erre már én is rá jöttem. - néztem rá az egyetlen mellettem lévő emberre.
- Majd óra után. - lépet oda Mr. Wallner. Mindannyian bementünk órára, ami szokatlanul unalmas volt, még jó, hogy nem volt első órám... szegény Caleb. De mi az amit ennyire el akarnak mondani? Mi az ami ennyire fontos? Miért viselkedik mindenki furán? Nem hiszemmel, hogy ezt kell velem csinálniuk.
Mikor vége volt az órának. Carla, Maya, Caleb, Mr. Wallner és Tom és persze Tyler is elhívtak az erdőbe. Mr. Wallner azt mondta, hogy le igazolja nekünk. Be mentünk az erdő kézepébe és Caleb át vette a szót.
-Sajnálom, hogy most tudtam csak erőt venni magamon, de most végre el kell hogy mondjak neked mindent. - állt elém Caleb.


28. rész - Vadászat

Épp vadászni indultam, mert már igen csak nagy az étvágyam és én magam is igen éhes vagyok. Három napja nem vadásztam és az éhség kezdi elborítani az agyam.... A szemem... vörös és nem barna, a vér szomj legnagyobb jele.. minden embert képes lennék lepliszírozni egy kis vérért... ebben az a rossz, hogy az osztályunkban már 2 is van és nem csak egy. Édes, zamatos, felpezsdítő, ember vér. Az ize a mennyországig emel, a kóstolása egy cseppje is a pokolba juttat.. mellette az állati vér csak harmad rangú és osztályú... az nem olyan édes és nem simogatja a torkot. Nem beszélve arról az egy vérről, amit soha nem ízlelhetek meg. Az ő vére... kincset ér.. minden vérrel táplálkozó lény mannája. Csodálatos lehet, de már a szaga is megbódít, pláne, a valaki olyan éhes, mint én. Annak a vele töltött minden tized másodperc egy öröké valóságnak tűnik... egy pokol egy sátáni hely... olyan, mint én. Kegyetlen.
- Egy ember.... - szagoltam bele az erdei sűrű sötétbe, de az ember szagot messziről megérzem. Pláne ilyen éhesen... szó szerint... farkas éhesen. "Nem lehet, de akarom. Nem tehetem!"- ezek a gondolatok kavarogtak bennem. De az ösztönöm most erősebb volt. Átváltoztam és futásnak eredtem. Az erdő lombjai sűrűbbnek tűntek és az áldozatom is másfele indult futásnak, egy közép testű kutyát is kikerültem... talán érte jöhetett be. Tudtam mit kell tennem, meg kell állnom és várnom, majd ide ér. Nem tehetek róla a józan ész kihalt most bellölem, a farkas ösztön és az éhségem irányított ebben a pillanatban és a következőkben is.
Ide ért, egyenesen nekem rohant, meg állt és nézet.... de várjunk csak..... ez Caleb... nem tehetem....de éhezem és a vére..... Megteszem.
"Ne félj!"- ennyi adtam át neki a gondolataimmal, közelebb léptem hozzá, majd ő is így tett, be hunytam a szemem és csak az édes ember vérre tudtam gondolni... Rá ugrottam. Ahogy a fogam és a vére érintkeztek mennybe éreztem magam, csak faltam magamba az édes izét. Szívtam a vérét, mikor befejeztem az étkezést ismét emberi alakot öltöttem.
- Mit tettem....- néztem az új gyerekre.  - Nem ölhettem meg.... -  lehajoltam a földön fekvő áldozatomra, akit farkas alakban vadásztam le. Élt... Megharaptam saját magam.... és a véremből a szájába csöpögtettem, így életben marad, csak egy lesz a fajtánk közül.... szörny. Egy vérfarkas.  - Sajnálom Caleb...- néztem a földön fekvőre. - Ha szerencséd lesz, nem tudod meg, mi történt veled, de nehéz napjaid lesznek. - mentem el és a számról letöröltem a vért. Mikor az erdő széléhez közeledtem hirtelen előttem termet Mr. Wallner az új tanár...
- Te voltál? - nézett rám.
- Én. Éheztem. - ennyi hagyta el a torkom.
- Csalódtam benned  Tyler.  Nem vagy méltó farkashoz.
- Tudom, de most már ő is. - utaltam az áldozatra.
- Vadásznak viszont jó vagy. Maradjon köztünk.
- Úgy lesz. - sétáltam el. Bár furcsálltam.. nem ezt a viselkedést szoktam meg a fekete ruhástól, de jó.... legalább nem derül ki mit tettem. Hacsak... nem az nem lehet... remélem.

27. rész - Változás

Nem emlékszem, hogy pontosan hányóra volt... az elveszett kutyámét mentem be az erdőbe, nem is mentem inkább rohantam vagy vágtáztam. Minél előbb megakartam találni, tudtam már, hogy ez egy veszélyes környék. Az erdő sötét volt, a fák árnyéka annál is sötétebb, az eső szemerkélt és a szél is felerősödött. Egész ijesztő volt... még nekem is, mint egy horror film... észveszejtő, veszélyes és nem mellékesen gyönyörű. Igen gyönyörű volt, bámulatos hatást ért el, a titok, a varázs hatását, ami megbabonázta az embert... és ezek szerint a kutyámat is.  Ahogy rohantam egy nagy testű kutyába ütköztem..... aki egy farkas volt, egy szürke farkas, velem szemben... Nagy, erős és félelmetes. Ott álltam előtte és a szemébe néztem, megijedtem és nem tudtam, mit akarhat. Ő nem morgott, nem vicsorgott csak mélyen a szemembe nézett, nem féltem tőle, de még is tartottam attól az állattól. "Ne félj!"- hallottam egy hangot a fejemben, mintha ő szólt volna hozzám. Egy lépést közelített hozzám, most fedeztem fel, hogy a szeme nem barna, hanem vörös, de még sem ijedtem meg, a kíváncsiságom erősebb volt. Én is egy lépést tettem felé, majd pislogott és hirtelen rám vetette magát és a torkomba mélyesztette hatalmas szemfogát. Nem tudtam hangot kiadni, nem tudtam védekezni, ahogy a vérem és a fogazata találkozott megbénultam. Le vadászott, áldozattá lettem.
Minden el sötétült körülöttem.

26. rész- Fekete ruhás

Január 11.
Ma egy farkasos összeállítást választottam, viszonylag az idő is hűvös. Reggel sportcipőbe akartam elindulni, de rájöttem, hogy a csizma ideálisabb választás lesz a mai napra. Reggelire megettem három almát és ittam két bögre teát is. Utánna renbeszedtem magam, gyors bedobáltam a könyveimet a táskámba és már indultam is. Szokatlan változást észleltem ma...
- Ki az? - nézett a folyosó végébe Carla.
- Nem tudom. Kit kell nézni?- néztem rá, amjd a tömegre szegeztem a tekkintetem és nyújtoggattam a nyakam, hátha többet látok. Nem jött össze.
- A fekete ruhást. - ahogy kimondta rögtön oda kaptam a fejem és bevillant egy kép.... az idegen képe.
- Oda megyek. - jelentettem ki, és indultam is az illető felé-
- Ne! Meg ne probáld! - mordult rám, de tovább kerülgettem a sulis társaimat.
- Jó napot! - álltam meg a pasas előtt. A kék szemek.. biztosan ő az, a szemei fel ismerem, ha az arcát akkor takarta is.
- Önnek is! Segíthetek? - nézett rám.
- Lehet. Ha megmondaná a nevét, már az segítene. - néztem a kék szemeibe.
- Még is kiváncsi Gorodon kis asszony. -mosolyodot el, persze nem túl feltünően csak éppen hogy.
- Igen. Nem szeretem a titkokat. - áltam le vele.
- Pedig sok titok van, amit nem tud, de szeretene.
- Ki derítem, ki tudom deríteni.
- Meglehet.-ennyi választ kaptam.
- Elsőre a maga neve is megfelel. - mondtam határozottan.
- Meg tudja, ha eljön az ideje. Maga valóban egy igazi farkas. Önfejű, makacs, kíváncsi és nem reménytelen. -mosolygott és ott hagyott. Be ment a tanáriba.
- Sokra mentem vele. - tettem maganak egy megjegyzést.
- Mi van korcs? - jött oda Anabel.
- A bolhák világ napja. Nem ártanavigyáznod hercegnő, mert a duplájára nőnek a parazitáid.-mosolyogtam és vissza mentem Carlahoz.
- Nah mi volt?- nézet rám.
- Nem lettem okosabb. Hol van Caleb? - kérdeztem.
- Pasz..- nézett körbe - Ott van Tyler-el és Tom-mal beszél.
- Köszi.Jösz? - indultam a terem irányába.
- Aha.- mondta és megszólalt a csengő. Bementünk a terembe és leültünk. Előpakoltunk órára. A tanár késett 10 perc után jött csak be. Természetesen a fekete ruhás idegen volt.
- Jó napot! - köszönt nekünk. - Gordon, mondja mit vettek eddig töriből. - nézett rám.
- Rendben, de Gorodon. Mr...... - direkt elhúztam, elmosolyodott majd bemutatkozott.
- Mr. Wallner, az új töri tanár. - mondta ki, azt hittem meg fagy bennem a szó.
- Az idegen.... - jegyezte megTyler.
- Az.
- Mit akar? - nézet rá Tom.
- Tanítani.
- Minket? - kérdezte a hátsó sorból egy boszi.
- Igen.
- Hát nem fog. - közölte Anabel.
- Majd meglátjuk. Gorodon, mondja mit vettek? - nézett rám.
- Nem szoktam figyelni, nem tudom. - ismertem el, de füllentettem is mert tudtam.
- Jó. Játszunk így. Felelni fognak. Maga kezd. - nézet rám.
- Hát hogyne....



25. rész - Sötétség

Éreztettek már olyat,hogy az egész világot képesek lennétek megölni? Akkor a düht mérget éreztek, és az sem érdekel, hogy talán örök kárhozatra vésztek? Hát én ma érzek ilyen mérhetetlen haragot és dühöt, olyat ami nem nyer megbocsájtást.
Ez amolyan utolsó csepp a pohárba. Az oka nagyon egyszerű. Az ember.... az ok, az ha megtudják mások vagyunk mint az átlag. Irigyek, és féltékenyek arra mid van, mit értél el. Arra aki vagy és ezért bármit képesek megtenni. Ez az ember!!!!!!!!!!!!!!!Ezek vagyunk mi.
Elegem van.. ahhoz, hogy ne öljek meg senkit magamat kell megölnöm. Egy örök sötétségbe merülni és ott kitombolni magam, megbocsájtani vagy legalább megpróbálni, de előtte lázadni és őrjöngeni az emberek miatt.
Elegem van, már tudom, hogy nem vagyok sem átlagos ember, sem egy vérfarkas legalább is a családomé biztosan nem. Nem tartozzon sehova sem, de még így sem lehetek önmagam. Nem lehetek aki vagyok, nem tehetem amit akarok. El kell fogadnom a szabályokat és jelszóval két zár közt kell élnem. Egy kalitkába, ketrecbe. Fogságba.
Én ezt tovább nem bírom,  ma véget vettek az életemnek.
Felmentem az emeletre és felkötöttem magam a padlás szobába. Vártam, ahogy a kötél lassan elszorítsa előlem a levegőt. Nem kapkodtam érte. Csak lehunytam a szemem és vártam, arra, hogy szépen lassan megfulladjak és a sötétség vegye át az irányítást.
Egy könnycsepp szökött a szemembe és szép lassan lehullt az arcomon, közben a levegőm is elfogyott és minden elsötétült körülöttem.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------
Szerencsésére megint csak álmodtam.Kezdek megijedni az álmaimtól...