Éreztettek már olyat,hogy az egész világot képesek lennétek megölni? Akkor a düht mérget éreztek, és az sem érdekel, hogy talán örök kárhozatra vésztek? Hát én ma érzek ilyen mérhetetlen haragot és dühöt, olyat ami nem nyer megbocsájtást.
Ez amolyan utolsó csepp a pohárba. Az oka nagyon egyszerű. Az ember.... az ok, az ha megtudják mások vagyunk mint az átlag. Irigyek, és féltékenyek arra mid van, mit értél el. Arra aki vagy és ezért bármit képesek megtenni. Ez az ember!!!!!!!!!!!!!!!Ezek vagyunk mi.
Elegem van.. ahhoz, hogy ne öljek meg senkit magamat kell megölnöm. Egy örök sötétségbe merülni és ott kitombolni magam, megbocsájtani vagy legalább megpróbálni, de előtte lázadni és őrjöngeni az emberek miatt.
Elegem van, már tudom, hogy nem vagyok sem átlagos ember, sem egy vérfarkas legalább is a családomé biztosan nem. Nem tartozzon sehova sem, de még így sem lehetek önmagam. Nem lehetek aki vagyok, nem tehetem amit akarok. El kell fogadnom a szabályokat és jelszóval két zár közt kell élnem. Egy kalitkába, ketrecbe. Fogságba.
Én ezt tovább nem bírom, ma véget vettek az életemnek.
Felmentem az emeletre és felkötöttem magam a padlás szobába. Vártam, ahogy a kötél lassan elszorítsa előlem a levegőt. Nem kapkodtam érte. Csak lehunytam a szemem és vártam, arra, hogy szépen lassan megfulladjak és a sötétség vegye át az irányítást.
Egy könnycsepp szökött a szemembe és szép lassan lehullt az arcomon, közben a levegőm is elfogyott és minden elsötétült körülöttem.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------
Szerencsésére megint csak álmodtam.Kezdek megijedni az álmaimtól...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése