20. rész - Egy ember

December 12.
Ma Calra és Maya által szervezett bulira vagyok hivatalos. Nem igazán tudom mit vegyek fel, de csak meg lehet oldani. Feltúrtam a szekrényem és találtam egy kedvező és megfelelő darabot, megcsináltam a hajam, persze csak egyszerűen és egy egyszerűbb sminket is felvázoltam magamra. Kerestem egy nyakláncot, egy fülit és egy megfelelő cipőt. A kabátot is kiválasztottam, de előtte a party szerkóba csináltam egy képet.

Utána elindultam. A lányok is szépen fel voltak öltözve egy kicsit tramplisnak is éreztem magam e miatt, mert hát csodálatosan néztek ki. Amióta kicsit nőt Carla haja valami nagyon vidám és ragyog az arca is. Nem gondoltam volna, hogy ilyen jóba leszek valaha vámpírokkal, egyáltalán jóba leszek a családomon kívül bárki mágikus lénnyel. Fura, de jó eső érzés. Egy gyönyörű fekete fehér ruhát vett fel és a haját kicsit be sütötte tényleg nagyon szép volt.

Maya is kitett magáért egy nagyon szép gyöngyökkel díszített ruhát választott a bulira, ami olyan bál szerű dolog, de ez mellékes... A haját ő is besütötte akárcsak mi. A ruha választása is csodálatos volt és amit a partyn alkotott a tánc parketten valami WOW. Nagyon szuper, meg látszott, hogy ő a suli legjobb táncosa. Egy olyan akrobata filling. Király. És ismét Wow. Nagyon szuper volt. Ez a két vámpír lány nagyon tuti és menő is. Örülök, hogy szóba álltam velük.


- Ejha!-  mondtam Maya-nak mikor le jött a parkettről.
- Szeretem, ha figyelnek rám. - mosolygott.
- Azt látom. - mosolyodtam el én is.
- Kate, szeretnék neked bemutatni valakit. - jött oda Carla.
- Mire készülsz? - néztem a vámpír barátnőmre.
- Nyugi, nem vér szívó. - mosolygott.
- És nem is vér farkas. - tette hozzá Maya.
- Ahha szóval bérgyilkost küldötök rám. - néztem a két lányra.
- Nem, az egyetlen... rajtad kívül, aki ember és megtűröm magam körül. - mondta Carla.
- Nem az a csoda, hanem hogy én is. - vigyorgott Maya. Igen ez valóban nagyobb csoda volt.
- Na jó essünk túl rajta. - ahogy kimondtam oda lépet egy srác, aki elég helyes volt, de srác. A nyakkendőjét babrálta, mikor meglátott engem.
- Szia szépség. - mondta nekem.
- Szia szörnyeteg. - ennyi volt a válaszom.
- Össze jöttek a mesékben. - mondta. Carla és Maya eltűntek a tömegbe, így itt maradtam vele. Remek...
- Ez a valóság.
- Pedig azt hittem álmodom.Caleb vagyok.  És bocsi ezért, de Carla szívatott.
- Áhhá... majd számon kérem rajta. Én Katarina vagyok.  - válaszoltam és elakartam indulni a tömegbe, de nem engedte. Milyen szép kék szeme van.
- Enged meg, hogy jóvá tegyem.
- Mit?
- A bemutatkozásom. Kezdjük előröl.
- Te tényleg azt hiszed, hogy ez egy mese, vagy egy film? - néztem érdeklődve rá.
- Erre ne keljen válaszolnom.
- Kezdjük előröl. Kerülj ki!  - mondtam ki és példát mutattam neki, de három lépésnél tovább nem jutottam mert el állta az utam.
- Szia, látom csak ketten vagyunk itt emberek és gondoltam lenne kedved beszélgetni. Egyébként Caleb vagyok és szeretem a mesés hasonlatokat. - mosolygott. Én sem bírtam ki, hogy lehet valaki ilyen bosszantó de ilyen édes is.
- Szia. Katarina vagyok egy vér farkas család tagja. Igen beszélgettek veled, de csak azért, hogy ne kelljen mást fárasztanod. - mosolyogtam rá.
- Ügyes. - mondta és félre mentünk beszélgetni. Nagyon jó fej volt. És el kell ismernem egy kicsit TALÁN az esetem is. De az ember tévedhet. ÉS egy magányos ember vagyok farkasokkal teli családba. Jó ez nekem.