22. rész - Az új fiú

Január 6.
Azóta nem beszéltem velük, bár még mindig fáj, amit tettek velem. Vagy velünk. Vagy velük nem tudom. Mindegy nem is akarom tudni. Megszoktam, hogy kirekesztett vagyok és már csak egy évet kell kibírnom, hogy elmehessek és ott emberek között új életet kezdjek. Ezt fogom tenni, viszont most irány a suli. Az első órám kivételesen is töri kellett nekem humánra menni. Mr. Wallner-el.
Javába az óráját tartotta, mikor belépet egy kedves ismerős. Mr. Wallner azaz a fekete ruhás rögtön elhallgatott, én a rajzom a füzet alá rejtettem, hogy ne vegyenek megint ezért is elő.
- Jó napot! Elnézést a késésért. - jött be egy mindenki (kivéve engem) számára ismeretlen srác.
- Jó napot!  Maga Mr... - mondta, vagyis inkább kérdezte.
- Caleb Ross. - fejezte be az idegen.... aki nem volt ide való.. akár csak én.
- Akkor Caleb, ülj oda! - mutatott a mellettem lévő üres székre. Hangos moraj keletkezet. A fiú mellém ült.
- Nyugi nem harapok. - mondta.  Hát igen eljátszodtuk, hogy nem ismerjük egymást. Kacsintott és leült.
- De én igen. - mosolyogtam rá.
- Észben tartom. - fordult előre...
- Egy új játszó társ. - szólalt fel Tyler.
- Szerted a korcsokat mi? Nehogy buzi légy! - szállt vitába Anabel.
- Elég legyen! - emelte fel a hangját a tanárunk, aki tanítani jött...pf....
- Hagy mondja csak, így legalább Caleb is rá jön, kik az igazi korcs. - védtem ki magunkat. Mindenki nevett kivéve a hercegnő pincsi társasága. Caelb rám nézett.
- Tartozom egy köszönettel. - sugta oda.
- MAjd megtárgyaljuk. Itt máskép nem maradsz életben.
- Tudom, de megéri.
- Óra után beszéljék meg Ross.
- Elnézést. - nézet a tanárra és a  füzetébe mélyedt én a rajzommal szenvedtem.
- Jó lett! - mondta az óra végén.
- Köszi. Egyébként miért ide jelentkeztél át? - néztem rá.
- Mert megtetszett egy lány.
- Oh.. - néztem rá. Reménykedtem, hogy miattam jött át, de tévedtem.
- Szóval kik a barátaid.
- Carla, Maya. Őket ismered. A focista Tyler. Ott jön! - ahogy elnéztem Caleb nem annyira szívlelte Tylert, akárcsak én.... de mostmár megismertem.
- Mizu Kate?  Őt itt... te ismered? - nyújtotta el a második kérdését.
- Igen.
- Csúcs...- mérlegelte a fiút.
- Hé... le lehet szálni rólam, te sem vagy egy extra. - szállt vitába Caleb.
- Valaki megmondja végre neki. - vigyorgott Tom, mikor oda ért.
- Ő is egy barátom Tom, egy igazi zseni. Csak gyakran ő is bunkó. - néztem a melettem megáló srácra.
- Hé...
- Bocsi.
- Na jó....bocs Kate, de egyre rosszabbakkal haverkodsz, megyünk a srácokkal rugjuk a bőrt. Pá. - ment  el Tyler.
- Mindig ilyen? - kérdezte a másik ember. Olyan jó ezt ki hangsúlyozni. Ember.
Mikor vége volt a sulinak haza mentem, de a suli épülete előtt mindenki az új fiúról, friss húsról, vakarékról beszélt. Azaz Caleb-ről.