9.rész- Csatatér

Rohantam, hogy időbe oda érjek, de nem sikerült. Szerintem az oka csak az lehet, hogy sötét van és a látásom sem jobb az átlagnál... legalább is a mágikus átlagnál biztosan nem. mindegy ez mellékes, Tom is lelépet mikor szükségem lenne rá.
Sötét volt és kicsit féltem is, hogy Tyler nem tarja a szavát és bántja Tomot, vagy ha ő tartja akkor Tom sebzi meg veszélyesen. Nem értem mi ez az örökös viszály a két fiú közt. Nem tudom mit akart Tom és azt sem miért viselkedett ma így Tyler.
Mikor oda értem egy hatalmas mágikus tömegbe ütköztem... nem láttam tőlük semmit, nem láttam mi történik a két fiú közt, muszáj előre kerülni valahogyan... itt ez a sok mágikus marha már bocsánat, de szurkolnak, hogy véres küzdelem vagy össze csapás legyen ostobaság az egész..
- Elnézést! Bocs! Bocsi!-  igyekeztem átjutni rajtuk és előre vagyis közelebb kerülni az igazi csatatérhez. Anabel mellé keveredtem. Egyértelmű, hogy az első sorból nézi.
- Hát te? Jötté a kutyulidért?- nézett rám flegmán.
- Félek, hogy elkapja a veszettséget. - vágtam vissza.
- Tőled?
- Nem egy pudlitól, aki platina. - utaltam rá.
- Paraszt vagy!
- De nem kurva. - néztem előre, láttam, hogy Tyler-nek a szeme felett felszakadt és vérzik, Tom-nak pedig a nyakánál van egy sérülése, ami a válláig húzódik... friss. A következő pillanat szörnyű.... mindketten hátrálnak és vicsorognak egy másra, elég távol kerülve  lépnek majd ugranak, mindezt egyszerre, és volá megtörténik. Farkassá válnak, emberi alakjuk egy hatalmas farkas alak váltja fel, jó persze a méretük átlagos csak ez olyan abnormális. Bár egy vér farkas csatatéren bármi megesik... Tom egy fehér szőrmés farkas. Tyler pedig egy igazi  szürke ordas. Nem kimondottan rémisztő, ennek oka a tévhitek mivel ott valami brutál méretű farkas bundát öltenek, holott nem, egyáltalán nem.

 Nem akarom, hogy bármelyikük komolyabb sebet szerezzen magának, elég az ami már meg van... de persze ez nem akadályozta meg őket, hogy ne essenek egymásnak. Tom a földre került, leterítette őt az önfejű ordas, majd egymás bundáját tépték és olykor hatalmas morajok hagyták el a torkukat. Tom, le lökte magáról a másik barmot és most Tyler került a földre. Nem tudom mit tehetnék, hogy ne essen bajuk azért is mert Tom Tyler torkát szorította... közbe kellett lépnem. MOST!
- Ne!!Tom!!! Ereszd! - ordítottam, nem halgatoot rám indulni akartam, hogy szétválasszam őket, de  Anabel meg akart állítani, elrántottam magam a szorításából és elindultam. - TOM!!!!!!!!!!!!!!!- ordítottam és ő elengedte. - Egy őrült barom vagy! - ordítottam a kutyának. - Ha megölöd? El ment az eszed? - folyt ki a könnyem, a földön fetrengő bundás fel kellet és lihegett, gondolom elég kemény fojtogatást kapott, Tom rám szegezte valamivel világosabb kék szemét és  morgott.  - Nem érdekel!!! Ölj meg aztán öld meg őt is ha ennyire akarod! Gyerünk! Ölj! - álltam elé. Közben Tyler is össze szette magát és oda jött hozzám. Ott álltam a két vér farkas közt. - Ha folytatni akarjátok, a gyilkolást velem kell kezdenetek. - mondtam nekik, össze néztek és morogtak, majd Tom még egy lépéssel közelebb lépet hozzám. Tyler pedig elém lépet, ismét egymással szemtől szembe kerültek.
- Elég ebből! - szólalt meg egy fekete ruhás idegen, aki az arcát kapucni mögé rejtette.

.