30. rész - Ébredés

Január 30.
-Sajnálom, hogy most tudtam csak erőt venni magamon, de most végre el kell hogy mondjak neked mindent. - állt elém Caleb.
- Mi az? Mit kell megtudnom? - néztem rá, nem tudom hogy a félelem az izgatotság hány ezernyi árnyalata járta át a testem és a lelkem. Nem tudom, mennyiver hevesebben kezdet verni a szívem, de az igazság engem is érdekel.
- El kell mondanom valamit. - nézet rám.
- Oké Caleb, de mit?
- Ezt. - csókolt meg. Abban a csókban tényleg elmondott nekem mindent. Benne volt, hogy mit érez irántam, benne volt a gondolata és minden egyéb. Ő volt maga a csók vagyis a csók volt ő. Hirtelen felszisszent.
- Mi a baj? - néztem rá, miután szét váltak az ajkaink.
- Ezt nem tudom elmondani, csak megmutatni.
- Majd mi elmondjuk.... -lépet oda Tom és Tyler. Ők ketten minden szó csata és társai nélkül... kezdek félni és megijedni.
- Mi az? - járt a szemem a három fiú közt.
- Tudnod kell végre az igazságot. - mondta Tom.
- És aszem, hogy mindent tudnod kell. - tette hozzá Tyler.
- Fiúk, ti miről beszéltek? - néztem aggodó arccal körbe. Tyler és Tom Calebre néztek. Ő pedig felém fordult, mély levegőt vett.
- Figyelj rám, amióta ismersz én megváltoztam. Más lettem, mint aki voltam. - nézett rám. - Arról lenne szó, hogy vérfarkas lettem.  - mondta ki.
- Hogy mi? - néztem rá.
- Igen jól hallod egy vérfarkas lettem, mint a családod.
- De te nem voltál az..
- Calebet én változtattam át. - mondta Tyler, felé fordultam és csak kapkodni tudtam a tekintetemmel a fiúk közt.
- És Tyler és én féltestvérek vagyunk. - kaptam a fejem Tom felé.
- Vérfarkas lettem, de szeretlek. Az első pillanattól, amikor megláttalak Carla buliján, tudtam, hogy te vagy az egyetlen élőlény, akit képes vagyok tényleg szeretni. Tudtam, hogy lehet, hogy vámpír,boszorkány,vérfarkas is lehetsz vagy egyangyal, de én már akkor beléd szerettem és akkor intéztem e, hogy egy iskolába és osztályba járhassak veled. - nézet rám.
- Oké.... szóval vérfarkas vagy és szeretsz..ti pedig féltesók vagytok... Hát ez remek... - probáltam jó pofát vágni.
- Te is egy farkas vagy. - mondta Mr. Wallner.
- Én? - néztem rá.. kezdem elveszíteni a fonalat.
- Igen, te egy arany farkas vagy... afféle látó.....
- Látó? - akadtam ki végérvényesen.
- Igen..szóval az álmaid... és a valóság össze függ.
-Oké, ebben van valami... de...mit jelent az, hogy arany farkas vagyok?- néztem körbe. Tom oda lépett hozzám.
- A legősibb vérfarkasok egyike...Emlékszel? Beszéltem egy vezérről, olyan vagy te is. Te vagy a következő vezető.
- Emlékszem...de én nem tudok átváltozni. - néztem rá. Mr. Wallner az erdő széle felé nézett. Caleb, Tom és Tyler közelebb lépet hozzám.
- Ideje elmondani neki. - mondta a tanárunk az egykori idegen és megjelent Brad, igen a bátyám Brad.
- Sajnálom hugi, de eddig nem mondhattam el.... de régen amikor még kicsi voltál....- kezdet el mesélni én könnyes szemmel hallgattam meg a meséjét és a tudat alattimmal emlékezni kezdtem.
Tényleg áttudtam változni és tényleg nem öltem még egy állatot sem meg. Nem tapadt vér a kezemhez és a fogazatomhoz sem.
A családom nem dobott el magától és nem ölték meg az igazit sem. Ők a családom és én közéljük tartozom, a napló bejegyzés ellenére is. Egy félre értés volt. Én a gyerekük vagyok. A bátyám tényleg a bátyám, az apám is igazi és az anyukám szeretőn óvott engem. Attól, hogy bemocskoljam vérrel a kezem. Tényeg vérfarkas vagyok. Van sorsom feladatom és kalandom.
Egy ősi vérfarkas vagyok, egy arany farkas, aki meg van áldva képességekkel. Engem egy boszorkány varázsolt el. Ezért kellett emberként élnem egészen a mai napig, mikor a régi vezető meghalt.Hát ez a sorsom és a két fiú dolga, hogy ebben segítsen.
- Egy arany farkas. - húztam mosolyra a szám és erősen koncentrálni kezdtem. Átváltoztam. Ebben a havas időben a hónál sárgább, de a napnál fehérebb voltam, ilyen színű bundát nem láttam még. Olyan, mint az arany. Ez vagyok én. Egy igazi aranyvérfarkas. A vérfarkasok új vezetője, az igazság hírnöké és a mágikus teremtmények közt a béke megteremtője.