- Lássunk.- ismételtem meg de igazából azon gondolkodtam, hogy az a lány hogy bir olyan könnyedén húst enni... én nem nyomnám le a torkomon...ugyanis vegetáriánus vagyok.
- Jó az első kérdésem legyen...Hányas a vér csoportod?
- Te szórakozol velem?- kérdeztem meg... ugye ezt nem gondolja komolyan...
- Igen. De tényleg hányas..a
- A pozitív. - válaszoltam, bár fogalmam sincs minek, ha akar rögtön megölhetne. Én sem vagyok teljesen épp agyilag.
- Azt szeretem.- mosolygott. - El ne hidd, csak szórakozom és ez nem is volt igazi kérdés... A következő legyen az... hogy szereted Tom-ot? - nézet rám... kétségek közt vergődtem, de össze szedtem magamat és közelebb léptem hozzá.
- Nem. Nem szeretem, mint élőlényt úgy veszem, de nem szerettem.
- Tehát nem... nem tetszik. - állapította meg.
- pontosan.
- oké. Akkor sosem féltél tőlünk?
- De. Sokszor... gyakran, de nem mindegy ez neked?
- Válaszolnod kell... - emlékeztetett.
- Tudom. Féltem és félek is, de nem mutatom, mert erősnek neveltek és annak is kell lennem. - mondtam ki őszintén.
- Értem... soha nem akartál.... gyere sétáljunk.
- Jó, menjünk.- egyeztem bele, kezd érdekes lenni.
- Soha nem akartál vér farkas lenni? - kérdezte egy kis idő után.... nem értem nem is olyan kibírhatatlan.
- De sokszor, szinte mindig, de a szüleim és Brad is azt mondja, hogy ne akarjak... mert én nem vagyok szörnynek való. - mondtam el őszintén.
- Pedig nem olyan rossz, de ha választhatnék, én se lennék ilyen. - össze szorult a szemem... kezdem nem ismerni.
- Értem, és miért?
- Én kérdezek most. - világosított fel.
- Bocs. - mondtam.
- Nem gond. Egyébként, mert vannak olyan pillanatok, amikor nem tudom féken tartani magam és enyhe düh rohamom van vagy vért akarok. - mondta... azért ez elég bizarr.
- Oh...
- A következő kérdésem pedig... Mit változtatnál meg az életedben? - nézet rám.
- Azt, hogy vér farkas legyek.
- Kár volna...
- Miért? - néztem a mély barna szem párba.
- Mert, nem tudnák kit le korcsozni. - vigyorgott. Ennyit a normálisnak hitt srácról.
- Kedvességed lenyűgöző.
- Kösz. Ha már itt tartunk, mit gondolsz rólam? - fordult velem szembe.
- Utállak, de van pillanat amikor egész tűrhetőnek tűnsz. De általában azt is elbénázod.
- Mint most?
- Igen, elbénázó pillanat. - hoztam a tudatába.
- Oké, érthető és hogyan tudnék ezen változtatni?
- Azt neked kell kitalálnod. - mondtam.
- Oké. Gyere menjünk vissza még a bátyád rosszat nem gondol.
- Azzal már elkéstél.
- Kösz. - mosolygott. Mosolygott????? Jézusom tud mosolyogni.
- Bármikor. - mondtam, utána elindultunk, mikor az erdő szélére értünk megszólalt ismét.
- Kitaláltam mivel változtathatnék ezen.
- Igen?
- Igen. Eljönnél velem moziba? - kérdezte meg.
- Még átgondolom, de ha bántod Tom-t esküszöm, hogy megbánod.
- Nyugi, ha válaszolsz akkor nem. Persze ha a válasz igen.
- Te most zsarolsz?
- Dehogy, csak közlöm a tényeket.- mondta vigyorogva.
- Mekkora bunkó vagy!! Jó elmegyek. Viszlát! - indultam el.
- A suliba megbeszéljük a részleteket. Korcs, jó éjt!- szólt utánam. Én haza rohantam, mikor haza értem Brad a nappaliba várt.
- Mi tartott eddig? Bántott? Jól vagy? Csinált veled valamit? Meg verjem? Megöljem?- tette fel a kérdéseit és szemmel láthatóan komolyan is gondolta mind.
- Brad, nyugi! Jól vagyok. Csak kérdezett és én válaszoltam. Neked is szia.
- Szia húgi. - mosolygott. - Biztos jól vagy?
- Brad!
- Jó. Bocs... sosem lehet tudni Tyler-nél. Egyébként Tom kereset.
- Engem? - néztem rá.
- Igen.
- Mondott valamit? - néztem a bátyámra, aki másfél fejjel magasabb volt.
- Nem sokat. Annyit, hogy beszélni akart veled.
- Értem. Akkor majd holnap megkeresem, de ha nem haragszol én most megyek aludni.
- Nem gond. Jó éjt Kate.
~Lábjegyzet:
Sziasztok! :)
Gondoltam ideje ismét egy kis hátsó megjegyzést írni, befejeztem az írását a tervezet 55 rész helyet csak 30 lát napvilágot. Be vannak dátumozva a részek, szóval mondhatom, hogy a következő megjelenése November 20. napján lesz. Közben arra gondoltam mi lenne ha a 15.- rész tájékán egy új külsővel készülnék nektek? Várom a hozzáfűzűseket :) Aztán még egy változás hozok most már mindig egy kis ízrlítöt a következő rész tartalmából... íme a 8. rész részlete:
"- Nem. Mi az alku? - jött közelebb... szinte túl közel.
- Az aurámba mászol. - mondtam.
- Mi van?
- Az aurámba mászol. - ismételtem meg."
Mára ennyi: Pápá
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése