8.rész-Viharos nap

Szeptember 20.
Ma egész nap látszott a két srácon, hogy viadalra készülnek.... Morogtak, fújtak egymásra, ott kötöttek a másikba ahol csak tudtak. Sőt még délelőtt is mikor kaja szünet volt egymást mardosták...
- Egy ostoba lúzer vagy!!! Legszívesebben széttépnélek!- lehetett hallani Tyler kiabálását.
- Ted azt!!! De ha te vesztesz, nehogy sírva menekülj! - morgott Tom.
- Befejezni!- néztem rájuk.
- Mit szólsz bele! - lépet oda Anabel.
- Hagyd! Korcsokkal nem foglalkozunk! -világosította fel a foci bajnok.
- Igaz.... - nyújtotta el...
- Miért vagy itt? - kérdezte Tom.
- Mert ide járok.
- Ostoba vagy!- ordított velem.
- Én vagyok ostoba? Nem én menekülök! - kiabáltam utána, ugyanis elindult. Rá néztem Tylerre, de ő nem foglalkozottt velem. Anabelt ölelgette.
- Menj... cica elfutott a kutyuskád. - mondta Anabel.
- Menjetek a francba!- mentem Tom után. - Állj meg! Tom!- fogtam meg a vállát.
- Nem hiszem, hogy nem félsz tőlem.... mindenki fél. Mit akarsz?
- Miért csinálod ezt?
- Tudom, hogy valami alkut kötöttél vele. Mi az? - támadt le.
- Neked nem mindegy...?
- Nem. Mi az alku? - jött közelebb... szinte túl közel.
- Az aurámba mászol. - mondtam.
- Mi van?
- Az aurámba mászol. - ismételtem meg.
- Komolyan Katarina.
- Jó, tett fel pár kérdést és ennyi.
- Akkor nem volt kellemetlen?
- Nem.De miért? - kérdeztem.
- Nem lényeg... tudnám mennyi van a számláján. - válaszolt automatikusan.
- Értem. Tom, ne ölesd meg magad. Jó? - néztem rám.
- Jó. - mosolyogott.
- Kell valaki, aki megoldja a törit. - mentem el, persze az orrom alatt mosolyogtam, de ő ezt már nem láthatta.
A nap többi része is puskaporos volt.Alig vártam, hogy mehessek haza, mikor haza értem Brad nem volt otthon, de egy üzenet várt:
" Ne keres el kellet utaznom sürgősen 3 hétre. Ne kerülj bajba, mert figyelek rád. Ölellek: Brad"
Hát jó... szóval egyedül vagyok itthon, ezt ki kell használni. felrohantam a szobámba és le vettem minden felesleges ruhát, és fogtam magamhoz egy könyvet, majd irány a fürdő egy kellemes dzsakudzi hatás érdekében. Mikor kellő kép kiáztattam magam és végeztem a 368 oldalas könyvel, ami roppant érdekes volt egy FBI ügynökről szólt, aki nonverbális  jeleket figyel és azzal tudja lebuktatni a tetteseket. Szuper kis könyv volt. Mikor végeztem vele felöltöztem és lementem sütit sütni, majd neki álltam másik hobbimat gyakorolni sütit enni és rajzolni egyszerre. Egész jól ment. Az utóbbit addig elhúztam, ameddig elaludtam, így felébredve rá döbbentem, hogy a két harci szellemmel küzdő vér farkas összecsapását kell megnéznem, és ha nagyon eldurvul abba bele is kellene avatkozni.