6.rész- Az alku

- Korcsok véleményére nem adok. De lásd kivel van dolgod... egy alkut ajánlok.
- Hallgatlak!
- Ha egyetlen éjszakát velem töltesz nem ölöm meg.
- Ennek mi értelme? - néztem rá.
- Te is tudhatnád. - kacér mosoylra húzta a száját és ki villant a farkas foga.
- Ha kannos vagy keres egy szukát.
- Nem! Ha szeretnéd, hogy éljen bele mész.
- Neked ebbe mi a jó?
- Az az én titkom.
- Ugye nem nyomultál rám? - mértem végig undorodva.
- Dehogy! Kan vagyok, de nem vak.
- Megnyugtattál. - használtam egy iróniát.
- Ne de te én és egy éjszaka.
- Nem.
- Akkor megölöm.
- Próbálkozz.
- Ennyire nem fontos az élete? - kérdezte.
- Neked se számít....
- Az más.
- Miért is? - néztem rá.
- Most nem ez a lényeg.
- Pedig lehetne.
- Ne játszadozz velem.- mordult meg.
- Pedig te is azt teszed velem.
- Katarina! - emeltte fel a hangját.
- Mi van?
- Jó, legyen... nem fogok veled semmit sem tenni, csak válaszolnod kell pár kérdésre, de azokat nem tehetem fel itt. - most őszinte volt....?
- Értem. Jó bele megyek. De ha bántani mered....
- Nyugi.... egyébként mit érdekel az téged? - kérdezte érdekes hangleejtéssel.
- Nem mindegy az neked....a bátyám bírja. - vágtam rá némi hezitálás után.
- Te nem?
- Elviselem.
- És engem?
- Azt hittem te is tudod. - válaszoltam.
- Jó nem idegelek. Este gyere az erdőbe. Nyolckor.  Viszlát! - ment el.... ez érdekes volt... nagyon érdekes....
Alig vártam, hogy leteljen a nap... Tom rám sem nézett, a többiek pedig sutogtak... bár elmehetnék innen... de kell valami ok, hogy ide járok... a családomon kivül.. De mi? Mindegy most nem ez a lényeg. Mik lehetnek a kérdései és mik a válaszok.. mindenre figyelnem kell....
- Jól vagy? - jött oda az aki múltkor is megmentet... igen a vérszívó, aki a bátyámról kérdezet.
- Aha. Miért? - néztem rá.
- Csak mert láttam mi volt, akár mit kér nm kell megtenned.
- Erről, had döntsek én.
- Jó. Csak jót akartam neked... de nem vagytok egyformák a bátyáddal. Ő megköszönte volna. - ment el.
- Várj!
- Mi van? - fordult vissza.
- Bocs. Tudod.... persze hogy nem tudod... nem vagyok egy vérfarkas típus. - mondtam.
- Tudom.
- Oké... de amit múltkor mondtál. Ők ketten tényleg tudnak segíteni? - néztem rá.
- Ha kedves leszel velük.
- Jó. Elviszel hozzájuk? - kérdeztem meg.. hát igen a kíváncsiság mindig erősebb.
- El, de nem ma. Na pápá. - ment el.. oké ez fura volt. De legalább az óráknak vége és mehetek haza. Mikor haza értem Brad még nem volt otthon, így felmentem olvasni és tanulni... a tanulás érdekes volt, mert a könyv ott üdült az asztalomon, ameddig én filmet néztem. De nem gond... Ettem is, aztán valami kényelmesebb ruhát vettem fel. És indulásnak leselkedtem.
- Hova mész? - kérdezte Brad, a kanapéról, mikor leértem.
- El.
- Nem suliba vagy! Hova mész? - tette fel újból a kérdést, de most már komolyabb hangnemben.
- Tyler-rel találkozom. - valódtam be.
- Te? Tylerrel! Ne csinálj hülyeéget húgi!
- Nyugi... tudom mit teszek.
- Én nem így látom. Veled megyek!
- Meg ne probáld! - emeltem fel a hangom.
- De..
- Brad.... Ha azt mondtam ne, akkor ne. Ez az én dolgom. Egyedül oldom meg.
- Jó. De vigyázz!
- Puszi szeretlek! - csuktam be az ajtót. Már  7:43 volt, gondoltam jobb hamarább, mikor az erdő széléhez értem. Ki jött az a  csaj. A szeme egészen kicsi volt, mitha becsukná, vagy hunyorítana, a kezét a szája elé emelte.
- Szia. Te itt?- néztem rá.
- Én itt. - villant fel a vörös szeme és ahogy elemelte a kezét, láttam, hogy véres.
- Vacsora? - kérdeztem.
- Olyasmi. - válaszolt.. lehet nem ez volt a megfelelő idő pont ide jönni.
- Ugy jól laktál? - kérdeztem meg. Amire fel nevetet.
- Nyugi nem eszlek meg, de te mit keressel itt.
- Alkut kötöttem. - válaszoltam neki.
- Oh... Tyler?
- Igen.
- Csak óvatossan. Na de én megyek, nem akarok vele találkozni. Azért remélem hoztál kutya szalámit. - ezzen elnevettem magam.
- Felkészültem. Köszi. Szia.
- Szia, kislány!- ment el, én egy kicsivel beljebb merészkedtem. Egyedül vártam.... mikor az órámra néztem, ami 8:59-et mutatott megérkezett Tyler.
- Csá! - köszönt.
- Helló!- viszonoztam.
- Egyedül jöttél? - kérdezte, közben kémlelte a tájat.
- Szerinted?
- Mit tudom én.. lehet, hogy a tesód is veled jött.
- Nem. Ha csak nem követett.
- Jó.  Akkor lássunk neki....