1. rész - Baj születik

Szeptember 8.
Ma feltétlenül fel kellet kelnem??? Attól tartok igen. Tudni kell reggeli készülődésemben 3-szor rúgtam bele valamibe, ha ez nem elég még egy kellemes idő töltésemet is gyakorolnom kellet.... a suliban az órákon való üldögélés... egész órán rajzoltam. Igen természetesen egy farkast... ezt egy átlagos történelem órán játszódtam el.... Mikor a tanár fel szólított kapkodtam a fejem...
- I..igen? - kérdeztem.
- Válaszolnál a kérdésemre? - tette fel az újabb kérdést.
- Persze. - mosolyogtam, amit ő szemmel láthatólag nem díjazott.
- Várom a választ. - türelmetlenedet, az osztályom többi tagja hangos morajban tört fel.
- Mi volt a kérdés? - kérdeztem meg.
- Katarina, miért van az, hogy maga soha nem figyel az óráimon?- nézet rám.
- Mivel unalmasak. - vázoltam fel egyszerűen...
- Nagyszerű, de nem lehetne, hogy nem rajzolgat és ha felszólítom értelmes választ ad? - kérdezte...valami kérdés megszállott.
- Igyekszem.
- Jó, kezdheti egy plusz házi feladattal.- na remek...
- Mivel?
- Mondjuk ír egy 3 oldalas esszét a felvilágosodásról... de inkább legyen 6 oldalas. - mondta és mosolygott. Én kénytelen voltam felírni a füzetbe. - Remek, ti pedig elmehettek. Katarine, magának adok még egy plusz el foglaltságot az idei évre... - mondta... tessék.... ez már szívás. Töriből mindig 4-es voltam, de sose szerettem és mint az iskolában töltött időm nagy részében most is mással voltam elfoglalva nem az órai anyaggal... és még valami extra dolgot is kitalál.
- Igen? - mentem a tanári asztalhoz.
- Verseny lesz, ahol 3-val fogtok együtt dolgozni. - mondta és lám...meg van kikkel leszek..
- Szuper...de én 4-es vagyok töriből. Miért én megyek? - kérdeztem meg, de kár volt.
- Mert én ezt mondtam. Tyler-el és lássuk csak... igen... Tommal leszel egy csapatba. - mondta mire a két fiú sem volt elragadtatva.
- Remek. - morogtam az orom alatt.
- Nem lehetne valaki más? - kérdezte Tyler.
- Nem.
- Miért? - én már sejtem a választ.... " Mert én azt mondtam".
- Mert én azt mondtam. Egyébként meg bukásra állsz. Ezzel javíthatsz.
- És én tanár nő? - kérdezte Tom.
- Te okos vagy és nem akarom, rájuk bízni az iskola sikerét.... akkor bukás lenne. - milyen kedves legalább őszinte. Tom mosolyra húzta a száját.
- Tessék, ilyen feladatok lesznek. - adta át a lapokat. - Itt vannak a könyvek amiből felkészülhettek. - nyomot a kezünkbe 9 könyvet.
- Mikor lesz a verseny? - kérdezte Tyler.
- Ha hiányozni akarsz elfelejtheted hétvégén lesz... és 2 hét múlva. - mondta.
- Még valami, amire szükségünk lehet? - kérdezte Tom.
- Az össze fogás, a csapat munka, szóval beszéljétek meg, hogy mikor üléseztek a verseny ügybe.
- Hány fordulós lesz? - kérdeztem meg.
- 12. Na de sicc.... - zavart ki minket a teremből.
- Ez a te hibád te szőke liba... - mordult rám Tyler.
- Senki nem kérte, hogy bugdácsolj. - vágtam a fejéhez.
- Fogyatékos! - hagyott ott minket és le tette az egyik padra a nála lévő könyveket. - Rám ne számítsatok!- viharzott el a tömegben. Tom-mal egymásra néztünk.
- Te is elmész? - kérdezte.
- Nincs akkora mázlid. Olvasd ki azt a négyet. Enyém a másik öt és holnap megbeszéljük, hogy mit produkáljunk. - fogtam magamhoz még 2 könyvet.
- Ennyi? Ezzel nem lehet elintézni egy versenyt. Mellékesen meg ki mondta, hogy te vagy a csapat kapitány.- ennyit arról, hogy gyorsan letudom a dolgot.
- Jó akkor legyél te az... de én most megyek. - indultam el, de már megint nem bírt a szájával.
- Most nem erről van szó, hanem, hogy nem hallgattál meg. Nem érdekel, hogy ti mit csináltok a magán életetekbe, de én szeretnék a továbbiakban is kitűnő maradni. szóval ezt a versenyt ne rontsátok el. Egyébként én mondom meg, hogy mit csináljunk, mert nekem nagyobb tapasztalatom van a versenyek helyén. És.. -csak mondta és mondta.
- Befejezted? - kérdeztem meg a tökéletesség megtestesítőjét Tom Pettershont.

- Nem. Szóval ott tartottam....
- Nem érdekel. - sétáltam el és szerencsére neki ütköztem az egyik balfácánnak a felsőbb évfolyamról.
 - Vigyázz kislány. Fel nézhetnél. - mordult rám.
 - Bocs én a földön járok.... nem a fellegekben. - kerültem ki.
- Várj! - szólt utánam.
- Igen? - néztem vissza a lányra.
- Te... nem Brad Gordon húga vagy?
- Nem.....
- Pedig hasonlítasz rá.
- Mivel a húga vagyok. - hagytam ott. Ismerem ezt lányt látásból.... de soha nem érdekelt...
Tom még ma egy párszor jött, hogy megkeressen a verseny ügyében de mindig ott hagytam. Tyler és a haverjai röhörésztek rajtam... lányok... nos arról inkább nem nyilatkoznék, mert nem csak én rajzolok az órákon  hanem az egész osztály...rájuk nem szólnak csak rám persze.... de hát ez van ha kirekesztet vagy. Ők nem kapnak külön feladatot. Sőt még meg is dicsérik őket.. Jó persze az sem mellékes, hogy ez rajz órán volt. Mikor haza értem Brad éppen kaját csinált.
- Mi volt ma? - kérdezte.
- Iskola.
- Nem ott vagy, szóval ne beszélj így. - szólt rám.
- Igaz sajnálom. Törin megint rajzoláson kaptak és 6 oldalas esszét kell írnom, de versenyre is kell mennem. Valamint az egyik lány rád kérdezett, és nem tagadtalak le... másodszor. Az osztály még mindig utál, de nem gond. És neked milyen napod volt? - érdeklődtem.
- Jó. Kaptam egy film szerepet.
- Gratulálok. Öleltem meg.
- Köszi... megint teli hold lesz. Meg nézzük? - tette elém a spagettit.
- Nem hagynám ki, de tudod, hogy a múltkor is majdnem megjártuk.
- Igaz. De olyan izgalmas. - vigyorgott.
- Tudom. Majd még meg látom.
- Rendben. Anya írt. Olaszországban vannak  és valami ajándékról beszélt.
- De jó nekik, mikor jönnek haza?
- Nem tudom, azt nem mondta, de azt igen, hogy hiányzunk. Meg azt is, hogy ne légy olyan kemény.
- Mindig ezt mondja. - gyömöszöltem egy adag tésztát a számba.
- Gyere már el... szorkakózni akarok.
- A barátod... pl. Tyler sem kedvel és én nem vagyok oda való. - mondtam két falat közt.
- Gyere már el.. tudom, hogy te is szereted.
- De nem vagyok közétek való az ő szavaival élve fogyatékos vagyok.- pusziltam be a tésztát és a szószt.
- Gyere már el! Kérlek! Rég szórakoztam már.
- Jó legyen.. de csak, hogy legyen aki leállít.
- Oké. - húzta mosolyra a száját. - Menj írd meg azt a törit.
- Ha nagyon akarod. - pusziltam meg. Brad-el két év van köztünk, de személy szerint nagyon szeretem, persze talán az ok, hogy én vagyok a kakukk tojás a családban...sőt még az iskolában is.. ezért hívnak fogyatékosnak is.... hát igen ez van ha az ember halandó.



~Lábjegyzet:
Sziasztok! :)
Ha már elolvastátok kérlek hadjátok egy megjegyzést és oldalt szavazatok. Bármilyen megjegyzést és véleményt szívesen veszek. Remélem várjátok a folytatást. Mert ez a történet már megírodod... de most kap publikációt.
Pacsi :)