3. rész- Valami más

Szeptember 9.
Amint kiderült, hogy én öltem meg Brad egy kicsit kiakadt. Reggelre már higgadtan kezelte a dolgokat. Éjjel még eltüntettük a hullát..
- Jól vagy?-  kérdezte egy kávé társaságában.
- Igen. Csak olyan fura érzés... - mondtam és közben kiszolgáltam magam egy forró csokival.
- Tudom, de azt nem  tudom elhinni, hogy Te öltél. Ez olyan fura hiszen te ember vagy és a jobbik fajta és magadtól megöltél egy vérszomjas vámpírt, akinek a vérében régi középbirtokosi erő csörgedezett.
- Tudom és én is nehezen hisszem el... de elkappot valami kisértés, és vagy az ő élete vagy az enyém...
- Értem, most menj suli...
- Igen tudom. - mentem vissza fel az emeletre. Majd mikor elkészültem a hátsó ajtón távoztam..
- Most megvagy!- fotózott le Brad.
- Hé! - vigyorogtam rá egy fánál és készített még egy sorozatot.
- Na menj! Nekem is forgatásra kell mennem.
- Szabad ezt? - néztem rá.
- Mit?
- Egy farkasnak emberekközé menni.
- Én is kérdezhetném, hogy egy embernek, magunk fajtával lenni.... - vágott vissza.
- Jogos, de most megyek, ha nem gond. Pápá tesó és légy jó színész! - pusziltam meg.
- Te pedig ne kerülj bajba!
- Nyugi! - vihaqroztam ki a kapun. Egy szokásos és szinte rendszerinti késéassel kezdtem... szóval Futás.... Be értem nem késtem el. Szuper. Már csak a mai napot kell túlélnem. Hát hajrá nekem.
Nem sok mindent ténykedtem. Rajzoltam... természetesen. Viszont a szünete már megint oda jött az a balfácán.
- El kell kezdenünk a közös felkészülést, mondjuk ma. - zökkentet ki  Tom a magányból.
- Jó. - válaszoltam és folytattam a rajzolást.
- Mimor? Kinél? - kérdezte...iszonyatos buzgó mocsing.
- Pasz és pasz. - mondtam.
- Oké, Négyre legyél nálunk.Ha nem tudod, hogy hol lakunk akkor Brad majd elhoz. - ájánlodta fel.
- Ok. Még valami? - néztem fel a papírból.
- Igen... jó a rajzod. - mosolygot és jobban szemügyre vette a kreálmányom.
- Köszi. - motyogtam.
- Nincs mit, Akkor 4-re nálunk. Szia!- hagyott magamra. Valami " Heló!" félét morogtam az orom alatt, de semmi többet. Remélem Tyler nem lesz ott... így is elég egy utálóval, aki mellékesen egy vérfarkas össze zárva lennem... mint valami börtön.
A napnak az iskolában töltött töbi részébe megint csendes, békés egyedül létemben firkáltam a vázlat füzetembe, vagy az adot tantárgy füzetébe, de ez mellékes.  De a ceruza nyomataim most borúsak és sötétek voltak.. olyanok mint az éjjszaka. Öltem és nem tudom megmagyarázni.. jó persze vagy ő vagy én.. de ez a fura érzés.. a félelem, az a bizonyos édes érzés és a bizonytalanság, kétségbe esés de egyben mámor érzése kavarog egyszerre, mind ez mivel meg öltem egy vérszívót, egy vámpírt. Rémületes, de még is varázslatos... Értem én ezt? Nem, csak azt, tudom, hogy most  valami megáltozott ott legbelül. A szívemben. Rosz és jó, furcsa és egyértelmű... ez mind a gyilkosság mellék hatása? Vagy csak a körülvevőké. Gyilkosok mind, a vámpírok, a vérfarkasok...a családom, a boszorkányok, az angyalok nem.... de a fúrják igen. A démonok már elő sem merészkednek.. a varázslók pedig harcra készen figyelnek. Ez az én elvarázsolt világom, az én elvarázsolt életem... Kész mágia börtönben élek... áprópó börtön.. mennem kell egy másikba. Tom-hoz.