28. rész - Vadászat

Épp vadászni indultam, mert már igen csak nagy az étvágyam és én magam is igen éhes vagyok. Három napja nem vadásztam és az éhség kezdi elborítani az agyam.... A szemem... vörös és nem barna, a vér szomj legnagyobb jele.. minden embert képes lennék lepliszírozni egy kis vérért... ebben az a rossz, hogy az osztályunkban már 2 is van és nem csak egy. Édes, zamatos, felpezsdítő, ember vér. Az ize a mennyországig emel, a kóstolása egy cseppje is a pokolba juttat.. mellette az állati vér csak harmad rangú és osztályú... az nem olyan édes és nem simogatja a torkot. Nem beszélve arról az egy vérről, amit soha nem ízlelhetek meg. Az ő vére... kincset ér.. minden vérrel táplálkozó lény mannája. Csodálatos lehet, de már a szaga is megbódít, pláne, a valaki olyan éhes, mint én. Annak a vele töltött minden tized másodperc egy öröké valóságnak tűnik... egy pokol egy sátáni hely... olyan, mint én. Kegyetlen.
- Egy ember.... - szagoltam bele az erdei sűrű sötétbe, de az ember szagot messziről megérzem. Pláne ilyen éhesen... szó szerint... farkas éhesen. "Nem lehet, de akarom. Nem tehetem!"- ezek a gondolatok kavarogtak bennem. De az ösztönöm most erősebb volt. Átváltoztam és futásnak eredtem. Az erdő lombjai sűrűbbnek tűntek és az áldozatom is másfele indult futásnak, egy közép testű kutyát is kikerültem... talán érte jöhetett be. Tudtam mit kell tennem, meg kell állnom és várnom, majd ide ér. Nem tehetek róla a józan ész kihalt most bellölem, a farkas ösztön és az éhségem irányított ebben a pillanatban és a következőkben is.
Ide ért, egyenesen nekem rohant, meg állt és nézet.... de várjunk csak..... ez Caleb... nem tehetem....de éhezem és a vére..... Megteszem.
"Ne félj!"- ennyi adtam át neki a gondolataimmal, közelebb léptem hozzá, majd ő is így tett, be hunytam a szemem és csak az édes ember vérre tudtam gondolni... Rá ugrottam. Ahogy a fogam és a vére érintkeztek mennybe éreztem magam, csak faltam magamba az édes izét. Szívtam a vérét, mikor befejeztem az étkezést ismét emberi alakot öltöttem.
- Mit tettem....- néztem az új gyerekre.  - Nem ölhettem meg.... -  lehajoltam a földön fekvő áldozatomra, akit farkas alakban vadásztam le. Élt... Megharaptam saját magam.... és a véremből a szájába csöpögtettem, így életben marad, csak egy lesz a fajtánk közül.... szörny. Egy vérfarkas.  - Sajnálom Caleb...- néztem a földön fekvőre. - Ha szerencséd lesz, nem tudod meg, mi történt veled, de nehéz napjaid lesznek. - mentem el és a számról letöröltem a vért. Mikor az erdő széléhez közeledtem hirtelen előttem termet Mr. Wallner az új tanár...
- Te voltál? - nézett rám.
- Én. Éheztem. - ennyi hagyta el a torkom.
- Csalódtam benned  Tyler.  Nem vagy méltó farkashoz.
- Tudom, de most már ő is. - utaltam az áldozatra.
- Vadásznak viszont jó vagy. Maradjon köztünk.
- Úgy lesz. - sétáltam el. Bár furcsálltam.. nem ezt a viselkedést szoktam meg a fekete ruhástól, de jó.... legalább nem derül ki mit tettem. Hacsak... nem az nem lehet... remélem.

27. rész - Változás

Nem emlékszem, hogy pontosan hányóra volt... az elveszett kutyámét mentem be az erdőbe, nem is mentem inkább rohantam vagy vágtáztam. Minél előbb megakartam találni, tudtam már, hogy ez egy veszélyes környék. Az erdő sötét volt, a fák árnyéka annál is sötétebb, az eső szemerkélt és a szél is felerősödött. Egész ijesztő volt... még nekem is, mint egy horror film... észveszejtő, veszélyes és nem mellékesen gyönyörű. Igen gyönyörű volt, bámulatos hatást ért el, a titok, a varázs hatását, ami megbabonázta az embert... és ezek szerint a kutyámat is.  Ahogy rohantam egy nagy testű kutyába ütköztem..... aki egy farkas volt, egy szürke farkas, velem szemben... Nagy, erős és félelmetes. Ott álltam előtte és a szemébe néztem, megijedtem és nem tudtam, mit akarhat. Ő nem morgott, nem vicsorgott csak mélyen a szemembe nézett, nem féltem tőle, de még is tartottam attól az állattól. "Ne félj!"- hallottam egy hangot a fejemben, mintha ő szólt volna hozzám. Egy lépést közelített hozzám, most fedeztem fel, hogy a szeme nem barna, hanem vörös, de még sem ijedtem meg, a kíváncsiságom erősebb volt. Én is egy lépést tettem felé, majd pislogott és hirtelen rám vetette magát és a torkomba mélyesztette hatalmas szemfogát. Nem tudtam hangot kiadni, nem tudtam védekezni, ahogy a vérem és a fogazata találkozott megbénultam. Le vadászott, áldozattá lettem.

Minden el sötétült körülöttem.

26. rész- Fekete ruhás

Január 11.
Ma egy farkasos összeállítást választottam, viszonylag az idő is hűvös. Reggel sportcipőbe akartam elindulni, de rájöttem, hogy a csizma ideálisabb választás lesz a mai napra. Reggelire megettem három almát és ittam két bögre teát is. Utánna renbeszedtem magam, gyors bedobáltam a könyveimet a táskámba és már indultam is. Szokatlan változást észleltem ma...
- Ki az? - nézett a folyosó végébe Carla.
- Nem tudom. Kit kell nézni?- néztem rá, amjd a tömegre szegeztem a tekkintetem és nyújtoggattam a nyakam, hátha többet látok. Nem jött össze.
- A fekete ruhást. - ahogy kimondta rögtön oda kaptam a fejem és bevillant egy kép.... az idegen képe.
- Oda megyek. - jelentettem ki, és indultam is az illető felé-
- Ne! Meg ne probáld! - mordult rám, de tovább kerülgettem a sulis társaimat.
- Jó napot! - álltam meg a pasas előtt. A kék szemek.. biztosan ő az, a szemei fel ismerem, ha az arcát akkor takarta is.
- Önnek is! Segíthetek? - nézett rám.
- Lehet. Ha megmondaná a nevét, már az segítene. - néztem a kék szemeibe.
- Még is kiváncsi Gorodon kis asszony. -mosolyodot el, persze nem túl feltünően csak éppen hogy.
- Igen. Nem szeretem a titkokat. - áltam le vele.
- Pedig sok titok van, amit nem tud, de szeretene.
- Ki derítem, ki tudom deríteni.
- Meglehet.-ennyi választ kaptam.
- Elsőre a maga neve is megfelel. - mondtam határozottan.
- Meg tudja, ha eljön az ideje. Maga valóban egy igazi farkas. Önfejű, makacs, kíváncsi és nem reménytelen. -mosolygott és ott hagyott. Be ment a tanáriba.
- Sokra mentem vele. - tettem maganak egy megjegyzést.
- Mi van korcs? - jött oda Anabel.
- A bolhák világ napja. Nem ártanavigyáznod hercegnő, mert a duplájára nőnek a parazitáid.-mosolyogtam és vissza mentem Carlahoz.
- Nah mi volt?- nézet rám.
- Nem lettem okosabb. Hol van Caleb? - kérdeztem.
- Pasz..- nézett körbe - Ott van Tyler-el és Tom-mal beszél.
- Köszi.Jösz? - indultam a terem irányába.
- Aha.- mondta és megszólalt a csengő. Bementünk a terembe és leültünk. Előpakoltunk órára. A tanár késett 10 perc után jött csak be. Természetesen a fekete ruhás idegen volt.
- Jó napot! - köszönt nekünk. - Gordon, mondja mit vettek eddig töriből. - nézett rám.
- Rendben, de Gorodon. Mr...... - direkt elhúztam, elmosolyodott majd bemutatkozott.
- Mr. Wallner, az új töri tanár. - mondta ki, azt hittem meg fagy bennem a szó.
- Az idegen.... - jegyezte megTyler.
- Az.
- Mit akar? - nézet rá Tom.
- Tanítani.
- Minket? - kérdezte a hátsó sorból egy boszi.
- Igen.
- Hát nem fog. - közölte Anabel.
- Majd meglátjuk. Gorodon, mondja mit vettek? - nézett rám.
- Nem szoktam figyelni, nem tudom. - ismertem el, de füllentettem is mert tudtam.
- Jó. Játszunk így. Felelni fognak. Maga kezd. - nézet rám.
- Hát hogyne....

25. rész - Sötétség

Éreztettek már olyat,hogy az egész világot képesek lennétek megölni? Akkor a düht mérget éreztek, és az sem érdekel, hogy talán örök kárhozatra vésztek? Hát én ma érzek ilyen mérhetetlen haragot és dühöt, olyat ami nem nyer megbocsájtást.
Ez amolyan utolsó csepp a pohárba. Az oka nagyon egyszerű. Az ember.... az ok, az ha megtudják mások vagyunk mint az átlag. Irigyek, és féltékenyek arra mid van, mit értél el. Arra aki vagy és ezért bármit képesek megtenni. Ez az ember!!!!!!!!!!!!!!!Ezek vagyunk mi.
Elegem van.. ahhoz, hogy ne öljek meg senkit magamat kell megölnöm. Egy örök sötétségbe merülni és ott kitombolni magam, megbocsájtani vagy legalább megpróbálni, de előtte lázadni és őrjöngeni az emberek miatt.
Elegem van, már tudom, hogy nem vagyok sem átlagos ember, sem egy vérfarkas legalább is a családomé biztosan nem. Nem tartozzon sehova sem, de még így sem lehetek önmagam. Nem lehetek aki vagyok, nem tehetem amit akarok. El kell fogadnom a szabályokat és jelszóval két zár közt kell élnem. Egy kalitkába, ketrecbe. Fogságba.
Én ezt tovább nem bírom,  ma véget vettek az életemnek.
Felmentem az emeletre és felkötöttem magam a padlás szobába. Vártam, ahogy a kötél lassan elszorítsa előlem a levegőt. Nem kapkodtam érte. Csak lehunytam a szemem és vártam, arra, hogy szépen lassan megfulladjak és a sötétség vegye át az irányítást.
Egy könnycsepp szökött a szemembe és szép lassan lehullt az arcomon, közben a levegőm is elfogyott és minden elsötétült körülöttem.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------
Szerencsésére megint csak álmodtam.Kezdek megijedni az álmaimtól...

24. rész - Kötelék

Január 8.

Elhívott el sem tudom hinni, nagyon de nagyon örülök most, mert tényleg nagyon boldog lehetek, hogy pont ő hívott el. De talán nem.... csak nem.... Mindegy teljesen lényegtelen most az elme bajom kell keresni egy tökéletes ruhát az alkalomra... de ha túl készülök nem fog neki tetszeni. Ájjjj  az első randim és nem tudom mit kellene csinálnom. Oké Kate, csak lazán fújd ki magad. Ne stresszelj ez csak egy baráti találka azzal a sráccal, aki még neked is tetszik. Ugyan nem nagy dolog...

Meg is van ez lesz a tökéletes szerkóm elvégre ez is én vagyok... Remélem tetszeni fogok neki... vagy valami.
 Még babráltam a hajammal, mikor csengettek. Lerohantam a lépcső aljára.
- Gyere csak be! A nappaliban várj még! Bocsi! - kiabáltam és rohantam felfelé nyílót is az ajtó. Én gyorsan össze szedelőzködtem és bedobáltam minden felesleges holmit a szekrényembe. Kész is.
- Szia! - köszöntem a nappali küszöbje előtt.
- Szia! Szép vagy. -mosolygott a kanapéról Caleb.
- Köszönöm, te se nézel ki rosszul. - mosolyogtam vissza.
- Mehetünk? Kész vagy?
- Igen. - mondtam és kapkodtam a csizmám után. Gyorsan felvettem és a kabátomat is magamhoz vettem. Aztán irány.
- Mi volt ez, a gyere be dolog? - kérdezte mosolyogva.
- Bedobáltam mindent a szekrényembe. - válaszoltam. Bezártam az ajtót és elindultunk.
- Szabad? - kérdezte.
- Mit?
- Ezt. - fogta meg a kezem.
- Szabad. - mondtam kicsit zavarban és a szám szélét harapdáltam.
- Köszönöm. Egyébként mit szólnál, egy hógolyó csatához. Utána meg egy kellemes teához? - mondta. - Mindezt megfűszerezve beszélgetéssel és az én társaságommal. - tette hozzá mosolyogva.
- Hát.... nem is tudom. Tűrhető - kacsintottam.
- Csak tűrhető? - ragadt magához egy tenyér havat és hógolyót gyúrt belőle amivel megdobot.
- Hé...
- Én mondtam. - nevetett, közben gyúrta már a következőt, én is lehajoltam, hogy legyen fegyverem, dobtam és nem találtam el.
- Azt, nem így kell Kate. - mosolygott és még egyet hozzám dobott.
- De így se! - emeltem fel a hangom, nyúlni akartam egy másikért, de nem sikerült. Megcsúsztam és elestem.
- Jól vagy? - jött oda és aggódva nézet rám.
- Nem fáj semmim csak a büszkeségem sérült.  - mondtam mosolyogva, közben egy ravasz taktikai húzásra szántam el magam. Felém nyújtotta a kezét.
- Akkor jó. -mosolygott, én megfogtam kezét de le rántottam magamhoz.  - Te.... - morgolódott, amin én nevettem csak. Közben meghemperegtünk a hóban, az ajkunk közelített a másikhoz, de ránk dudáltak. Igen elfelejtettem megemlíteni, hogy ezt a játékot az utca közepén csináltuk. - Gyere kelj fel! - segített fel állni, a kocsis mérgesen nézett ránk, mi meg a járdára botorkáltunk nevetve. - Ravasz vagy. - jelentette ki a nyilván valót.
- Igen? Te pedig gonosz. - vágtam rá.
- Miért?
- Mert megdobtál.
- Igaz.- kacagott.
A randink további részébe is csináltunk hasonló marhaságokat, elmentünk pörkölt mogyorót és gesztenyét enni. Közben sokat beszélgettünk és rá jöttem, hogy köztünk valami erős kötelék van, mert befejezte a mondataim, amit elakartam kezdeni és fordítva is.
Utána hazamentünk hozzánk főztünk teát, ahogy már előre kijelentette és a kanapén megiszogattuk.  És nem éreztem magam ilyen jól még senkivel sem. Aszem elkaptam az egyik legsúlyosabb dolgot. Egy irdatlan betegséget.
- Kate, itt vagy? -nézet rám.. sikeresen elbambultam.
- Ahha.
- Látom. Min gondolkozol tán nem csak a vonz erőmön? - mosolygott. Jah igen mániája, hogy zavarba hozzon.
- Nem.
- Hazudsz.
- Talán. - mondtam már szem rebbenés nélkül.
- Szóval tetszem.
- Szóval én tetszem neked. - javítottam ki.
- Nem ez annál több, ez valami erős kötelék. Aminek szerelem a neve. - nézett a szemembe, majd közelített hozzám. A bögre teát erősen szorongattam, de elvesztem a szemébe és megtörtént a csók. A szerelem záloga.  Abban a csókban benne éreztem, hogy igen én is bele szerettem.
- Kötelék.- mondtam mosolyogva, mikor ajkaink szétváltak egymástól.

23. rész - Telihold

A véremet kilökte az erem és az egész testemből folyni kezdett a vörös 0-as vérem. Az okot nem tudom, de azt igen, hogy én magam megijedtem és ordítottam a fájdalomtól. A szervezetem szinte köpködte ki azt a vörös lét, amit vérnek nevezünk. Szörnyű volt és fájt, a fájdalmamban, kínjaimban majdnem megszakadtam. Nem éreztem még ekkora fájdalmat és talán soha nem is fogok, de ez most nem kellett, nem akartam még a legnagyobb ellenségemnek sem.  A fájdalom még erősebb volt mint a látvány undora.

---------------------------------------------------------------------------------------
-De kislányom NINCS buli! Rendben?- kérdezte anya, mintha teljesen átlagos lennék.
-Oké! Mit is gondoltál?
Miután elmentek a szüleim és Brad is meghívtam pár barátomat, de igazából nem ismertem őket... fura volt. Csináltam puncsos tálat, vettem elő rácsát és még fel is öltöztem egy bulihoz..
El is kezdődött a buli rémtörténeteket meséltünk. Mikor rám került a sor és az utolsó mondatnál tartottam le kapcsolódót a villany. Megijedtünk....Ordítottunk!A padlásról is hangok jöttek! Elena és Jason felmentek megnézni,de nem tértek  vissza SOHA! Ezek után felmentünk mindannyian. Kivéve engem és egy srácot.Miután eltelt 40 perc felmentünk, és ott volt mindenki csonka teteme...kivágva a szemük kilenc ujjal!!
Ekkor előttem volt egy levél amiben szemgolyók és ujjak vannak! Egy felirat volt rajta.... Néz hátra. megfordultam de a velem lévő srác már hulla volt. Belém döfték a kést.

Szerencsére megint csak álmodtam... Montam már, hogy utálom a teli holdat?

22. rész - Az új fiú

Január 6.
Azóta nem beszéltem velük, bár még mindig fáj, amit tettek velem. Vagy velünk. Vagy velük nem tudom. Mindegy nem is akarom tudni. Megszoktam, hogy kirekesztett vagyok és már csak egy évet kell kibírnom, hogy elmehessek és ott emberek között új életet kezdjek. Ezt fogom tenni, viszont most irány a suli. Az első órám kivételesen is töri kellett nekem humánra menni. Mr. Wallner-el.
Javába az óráját tartotta, mikor belépet egy kedves ismerős. Mr. Wallner azaz a fekete ruhás rögtön elhallgatott, én a rajzom a füzet alá rejtettem, hogy ne vegyenek megint ezért is elő.
- Jó napot! Elnézést a késésért. - jött be egy mindenki (kivéve engem) számára ismeretlen srác.
- Jó napot!  Maga Mr... - mondta, vagyis inkább kérdezte.
- Caleb Ross. - fejezte be az idegen.... aki nem volt ide való.. akár csak én.
- Akkor Caleb, ülj oda! - mutatott a mellettem lévő üres székre. Hangos moraj keletkezet. A fiú mellém ült.
- Nyugi nem harapok. - mondta.  Hát igen eljátszodtuk, hogy nem ismerjük egymást. Kacsintott és leült.
- De én igen. - mosolyogtam rá.
- Észben tartom. - fordult előre...
- Egy új játszó társ. - szólalt fel Tyler.
- Szerted a korcsokat mi? Nehogy buzi légy! - szállt vitába Anabel.
- Elég legyen! - emelte fel a hangját a tanárunk, aki tanítani jött...pf....
- Hagy mondja csak, így legalább Caleb is rá jön, kik az igazi korcs. - védtem ki magunkat. Mindenki nevett kivéve a hercegnő pincsi társasága. Caelb rám nézett.
- Tartozom egy köszönettel. - sugta oda.
- MAjd megtárgyaljuk. Itt máskép nem maradsz életben.
- Tudom, de megéri.
- Óra után beszéljék meg Ross.
- Elnézést. - nézet a tanárra és a  füzetébe mélyedt én a rajzommal szenvedtem.
- Jó lett! - mondta az óra végén.
- Köszi. Egyébként miért ide jelentkeztél át? - néztem rá.
- Mert megtetszett egy lány.
- Oh.. - néztem rá. Reménykedtem, hogy miattam jött át, de tévedtem.
- Szóval kik a barátaid.
- Carla, Maya. Őket ismered. A focista Tyler. Ott jön! - ahogy elnéztem Caleb nem annyira szívlelte Tylert, akárcsak én.... de mostmár megismertem.
- Mizu Kate?  Őt itt... te ismered? - nyújtotta el a második kérdését.
- Igen.
- Csúcs...- mérlegelte a fiút.
- Hé... le lehet szálni rólam, te sem vagy egy extra. - szállt vitába Caleb.
- Valaki megmondja végre neki. - vigyorgott Tom, mikor oda ért.
- Ő is egy barátom Tom, egy igazi zseni. Csak gyakran ő is bunkó. - néztem a melettem megáló srácra.
- Hé...
- Bocsi.
- Na jó....bocs Kate, de egyre rosszabbakkal haverkodsz, megyünk a srácokkal rugjuk a bőrt. Pá. - ment  el Tyler.
- Mindig ilyen? - kérdezte a másik ember. Olyan jó ezt ki hangsúlyozni. Ember.
Mikor vége volt a sulinak haza mentem, de a suli épülete előtt mindenki az új fiúról, friss húsról, vakarékról beszélt. Azaz Caleb-ről.